A bátaszéki szerbségről

bataszek 2018.05.31, 10:24

AZ ISKOLAABLAKON KERESZTÜL

(EGY TÖRTÉNET A BÁTASZÉKI SZERBEKRŐL)

Először vizsgáljuk meg meg a 19-20. század fordulón készített legfontosabb szerb (nyelvű) egyházi-iskolai statisztikákat. Mita Klicin 1905-ös összesített statisztikájának Függeléke alapján összeállítható a Karlóczai Metropólia - a történelmi Magyarország dualizmus kori szerb egyházszervezete - egyházmegyéinek sorrendje.

I. táblázat

A KARLÓCZAI METROPÓLIA EGYHÁZMEGYÉI

(forrás: Klicin, készítette: Vukovics C.)

I. FELSŐKÁROLYVÁROSI EGYHÁZMEGYE (6 esperesség + Gomirje monostor körzete + Szabad és tengerparti városok): 376.901 fő (32,70 %)

II. FŐEGYHÁZMEGYE (4 esperesség): 195.343 fő (16,51 %)

III. TEMESVÁRI EGYHÁZMEGYE (4 esperesség): 146.814 fő (10,74 %)

IV. BÁCSKAI EGYHÁZMEGYE (4 esperesség): 145.930 fő (12,66 %)

V. VERSECI EGYHÁZMEGYE (3 esperesség): 137.475 fő (11,93 %)

VI. PAKRÁCI EGYHÁZMEGYE (4 esperesség): 136.464 fő (11,84 %)

VII. BUDAI EGYHÁZMEGYE (2 esperesség): 18.387 fő (1,59 %)

A hét egyházmegye közül a Budai Görögkeleti Szerb Egyházmegye[1] volt a korszakban a legkisebb lélekszámú. A századfordulón a magyarországi szerb folyóiratok rendszeresen cikkeztek arról, hogy az Eparhija budimska sürgősen segítségre szorul. Ugyanis félő volt, hogy az asszimiláció, valamint a magyarosítás hatására elveszik az itt élő népesség a szerb nemzettest számára. Az Eparhija budimska korszakunkban csak a Dunántúlra terjedt ki. Két esperessége közül a mohácsi népesebb volt (12.445 fő = 1,08%), mint a budai (5.942 fő = 0,51%). Míg a települések száma közel azonos volt: Mohácsi Esperesség (25 település), Budai Esperesség (22 település).

Sorszám

Település (Tolna és Baranya vármegyei)

Szerbek lélekszáma (1868-ban/1905-ben)

Lakbérosztály

Megjegyzés (változások a négy évtized alatt)

(…)

(…)

(…)

(…)

(…)

 2.

BATOSEK [Bátaszék]

fil. DONJA NANA [Alsónána]

fil. VARDUM [Várdomb]

516/400

VI./V.

csökkent 116 fővel

lakbérosztály emelkedett

(...)

(...)

(...)

(...)

(...)

A Megjegyzés rovatában a lélekszám változása (csökkenés/növekedés), illetve a lakbérosztályi változások állnak. (Az I. lakbérosztályba Budapest és Fiume tartozott. Vidéken a megélhetés olcsóbb volt.) Esetünkben a települések zöme az V. és VI. lakbérosztályba soroltatott. Csak Dárda, Mohács és Hercegszőlős településeken emelkedett a szerbek lélekszáma, míg a többi településen számuk csökkent. Az emlékezet megőrzött olyan filia neveket is, ahol a századfordulón már nem éltek szerbek. (Pl. Dunaszekcső filiái: Bár és Báta.) Szigetváron és környékén volt a legrosszabb a helyzet, ahol a szerbek száma 10 fő alá csökkent. Mohács szerb ajkú lakóssága viszont látványosan emelkedett a vizsgált 37 év alatt. Míg a település kettő lakbérosztállyal feljebb ugrott, ami e Duna-parti város dualizmus-kori dinamikus gazdasági és politikai fejlődésének köszönhető.

Georgije Marjanović, budai egyházmegyei hivatalnok 1896. évi és Dimitrije Ruvarac, karlócai protojerej 1900. évi statisztikái feltüntetik a hitfelekezeti iskolák tanerőinek szakképzettségét, a mindennapi és az ismétlőiskolások számát; kell-e a tanítói fizetést pótolni az egyházmegyei, ill. a szerb egyházi-nemzeti (pénz)alapokból. 

(…) BÁTASZÉK (BATOSEK) a dualizmus korában is Tolna megyei település. Mohácstól északkeletre - légvonalban - 24 km-re található. Korszakunkban Bátaszéken működött szerb felekezeti elemi iskola, kirendeltsége Alsónánán volt. A tanító ideiglenes, teológiai végzettségű szerzetes - Adrijan Stanišić atya. Ő látta el az egyházközség vallási teendőit is. A tanító 6-tól a 15 éves korosztályban 38 tanulót tanított. A tanítói fizetést 207 Forint 60 fillérrel kellett pótolni. (1895-ban a tanítói fizetés minimuma 340 Ft volt.) A mindennapi iskolások száma - öt év alatt[2] - 8%-kal csökkent.

ALSÓNÁNA (DOLNJA NANA) a dualizmus korában is Tolna megyei település. Mohácstól északkeletre - légvonalban - 27 km-re található. A tanerő képzett volt – Sofija Stankovićeva. (Egy hölgy, aki még nem ment férjhez, erre a családnév-képzőjéből lehet következtetni.) A tanítónő a 6-tól a 15 éves korosztályban 23 iskolást tanított. A tanítói fizetéshez 314 Ft 80 f-rel kellett hozzájárulni. A mindennapi iskolások száma megegyezik - az öt évvel - korábbi adatokkal. (…) 

Marjanović statisztikája keletkezésének körülményeiről a Predgovorban (Bevezető) tájékoztatja az olvasót: „(...) Az „első“ sematizmus adatai csak annyira pontosak és hitelt érdemlőek, amennyire az adatközlők munkája lelkiismeretes vala. (...) [Kelt.] Szentendrén, 1896. október 4./16-án, Stevan Štiljanović ünnepén.“ A Sematizmus a bátaszéki származású Jeremija Mađarević, budai görög-keleti szerb püspök gyászjelentésével zárul, kinek csak a Millénium évében adatott, hogy a dunántúli szerbek főpapja lehessen. (Lásd lentebb!)

Ruvarac 1900-as statisztika tartalmazza a tanerő nevét és szakképzettségét is, valamint a település templomának búcsújára vonatkozó adatokat is. A búcsú (hramovna slava) fontos társadalmi eseménynek számított. A liturgia ünnepi szónoklata vallás-erkölcsi tanítással is bírt. A pravoszláv vallásnak a szerbek vonatkozában fontos identitásmegtartó szerepe volt/van.

(…) Az 1900-as bátaszéki adatok :

„VI. lakosztály, 38 hold egyházközségi föld. Lélekszám: 228, férfi: 118, nő: 110, háztartás: 39, házaspár: 61. A templom búcsúja: Szt. György ünnepe. A templom 1775-ban épült. Az egyházközség adminisztrátora: Adrijan Stanišić, Grábóc kolostor jeromonahja (szerzetes pap). Az iskola hitfelekezeti. A tanító ideiglenes: Simeon Lastić. Iskolások: 21, fiúk: 8, leányok: 14. Posta és távirda helyben.“  

Az 1900-as alsónánai adatok (bátaszék filiája):

„Lélekszám: 174, férfi: 92, nő: 85, háztartás: 27, házaspár: 50. A templom búcsúja: Az Istenszülő elszenderülése ünnep. A templom 1804-ban épült. Az iskola hitfelekezeti. A tanítónő állandó: Sofija Stankovićeva. Iskolások: 15, fiúk: 8, leányok: 7.“ Megjegyzés: Az alsónánai görögkeleti szerb templom sorsa kedvezőbben alakult a bátaszékinél. Az épület hívők hiányában átadatott a római-katolikus egyháznak. Tehát nem bontatott le, csak a felekezetváltásnak megfelelően átalakíttatott. (...)

Nézzük meg az egyházi év (szept. 1. – aug. 31.) logikája szerint csoportosítva a baranyai és tolnai szerb egyházközségek (ábécés sorrendben) templomi búcsúit. A legnépszerűbbek: Szt. György és Szt. Demeter nagyvértanúk ünnepei – három, ill. négy szerbek lakta tolnai-baranyai település ünnepi őket. 

II. táblázat

A MOHÁCSI ESPERESSÉG TELEPÜLÉSEI ÉS TEMPLOMI BÚCSÚI

(forrás: Ruvarac, készítette: Vukovics C.)

  1. SZT. PARASZKEVA 

Illocska, Majs

  1. SZT. LUKÁCS

Liptód, Magyarbóly

  1. SZT. DEMETER

Rácmecske, Ráctöttös, Sárok, Siklós

  1. SZT. MIHÁLY ARKANGYAL

Nagybudmér, Rácgörcsöny

  1. ISTENSZÜLŐ BEMUTATÁSA

Borjád

  1. SZT. ISTVÁN DIAKÓNUS

Véménd

  1. HÁROM JERARHOSZ

Lánycsók, Szigetvár

  1. SZT. GYÖRGY

Bátaszék, Ivándárda, Somberek

  1. SZT. MIKLÓS EREKLYÉINEK ÁTVITELE

Dunaszekcső

  1. SZT. KONSTANTIN ÉS SZT. HELÉNA

Mohács (temetőkápolna)

  1. MENNYBEMENETEL 

Beremend

  1. PÜNKÖSD

Medina, Mohács  (templom)

  1. KERESZTELŐ SZT. JÁNOS SZÜLETÉSE

Lippó

  1. ISTENSZÜLŐ ELSZENDERÜLÉSE

Alsónána, Pécsvárad

A templom búcsúján a szent liturgiát végző parókus (ki helybeli, vagy adminisztrátor, vagy vendégpap volt) a kibővült gyülekezet előtt (ilyenkor más településekről is eljöttek a rokonok és a barátok) tartotta az ünnepi szónoklatot (svečana beseda), mely az ünnepet méltatta.

(…) 8. Szt. György nagyvértanú, szerbül: Sv. velikomučenik Georgije / Đurđevdan. Szt. György Kappadókiában született - gazdag és istenfélő szülők családjában. Dioclectianus császár idején magasrangú katonai tisztséget töltött be a római hadseregben. Keresztény hite miatt kegyetlen kínzásoknak lett alávetve. Látva György hitét a császár felesége is kereszténnyé lett. György a hagyomány szerint Kr. u. 303-ban halt vértanúhalált.

(Szt. Györgyöt az ikonok sárkányölő lovagként ábrázolják. A sárkány a legyőzött pogányságot, a megszabadított hölgy pedig a fiatal keresztény egyházat jelképezi. Szt. György földi halálának / örök élete kezdetének ünnepe a pravoszláv egyházi naptár szerint április 24-ére / a világi naptár szerint május 6-ára esik. (Megjegyzés: A két naptár közötti eltérés a 19. sz-ban 12 nap, míg 20-21. században 13 napot tesz ki.)

A legtiszteltett szenteknek több ünnepnapjuk is van. Így Szt. György őszi ünnepe (november 3. / november 16.), szerbül: Đurđic. Ekkor ünnepli a keleti kereszténység a nagyvértanú ereklyéinek átvitelét, illetve templomának felszentelését. (Igaz, ez nem piros betűs ünnep). György huszas éveiben az aktuális császárvárosban Nicomediaban öletett meg. Kívánságának megfelelően földi maradványait a palesztinai Lidda (Lod) városába vitték, ugyanis édesanyja innen származott. Apja halála után György is e városban töltötte gyermekkorát. Tiszteletére Nagy Konstantin császár emeltetett bazilikát.

(…) 14. Az Istenszülő elszenderülése / Uspenije presvete Bogorodice. (augusztus 15 / augusztus 28.) Földi élete 60. éve körül húnyt el az Istenszülő (Bogorodica). Az Apostolok tisztességgel eltemették Őt szülei, Joakim és Anna sírjába. Három nap múlva – a hagyomány szerint Hitetlen Tamás késése miatt - az Apostolok felnyitották a sírt, de csak a Legszentebb Mária halotti leple találtatott benne. Az Istenszülő teste felvitetett az égbe - Fiához, Krisztus Urunkhoz. (…)

A legnagyobb egyházi ünnepek főénekeit (troparion) az iskolások az egyházi éneklés órán sajátították el. Íme, Szt. György nagyvértanú troparionjának cirill betűs egyházi szláv szövege, valamint magyar nyelvű fordítása:

Јако пленниј свободитељ, и ништих заштититељ, немоштствујуштих врач, цареј поборниче, победоносче великомучениче Георгије, моли Христа Бога, спастисја, душам нашим.

Rabszolgák felszabadítója / foglyok kiszabadítója, szegények védelmezője, betegek gyógyítója, az uralkodók előharcosa [könyörgünk Néked] győzedelmes György nagyvértanú, kérd Krisztus Istent, mentse meg lelkeinket!

            A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye szentendrei levéltárában a bátaszéki szerbekről az alábbi dokumentumok őriztetnek: A-fond: 1846-1933 – 2 könyv, 1 doboz.

A házasságra lépők háromszori kihirdetése a templomban 1846-1863; Egyházközségi jegyzőkönyvek 1907-1923; 1/3 levéltárgyi doboz (A doboz iratainak többi része a bolmányi és a borjádi egyházközség papír alapú dokumentumait tartalmazza). B.1. Gyűjtemény 4. (Bátaszéki) Anyakönyvek – 8 könyv. 20. Keresztelés 1830-1860, 21. Keresztelés 1861-1898, 22. Keresztelés 1898-1930; 23. Házasságkötés 1861-1897, 24. Házasságkötés 1898-1929; 25. Temetés 1777-1807, 26. Temetés 1861-1897, 27. Temetés 1898-1947. Kiemelt dokumentumok (Izdvojena građa) - pl. 13. Az uralkodó oklevele Jeremija Mađarević budai görögkeleti szerb püspökké választásának megerősítéséről. (A.3 Az Egyházmegye Konzisztóriumának iratai között biztosan találhatók értékes bátaszéki adatok. Az egyházmegyénk levéltára mellett működő könyvtárban kutathatók a korabeli szerb folyóiratok és újságok is, pl. SRPSKI SION, SRPSKI MITROPOLIJSKI GLASNIK, ŠKOLSKI LIST stb. - melyekben szintén fellelhetők információk a bátaszéki szerbekről [is].)

Bátaszék filiája Alsónána – sajnos - nem adott át levéltári anyagot a szentendrei szerb levéltárba. Viszont a szentendrei Szerb Egyházművészeti Múzeum állandó kiállításán megtekinthető (a, illusztráció) az alsónánai Jézus Krisztus-ikon. - Ismeretlen ikonfestő, 1760 körül, fára, temperával 67 x 95,5 cm méretű barokk stílusú ikont festett a falu egykori szerb templomának ikonosztázionja számára. Krisztus gazdagon díszített trónuson ül,  térdén nyitott könyvet tart, jobbjával áldást oszt, baljában a világmindenség uralkodójaként a világgömböt tartja. Megjegyzés: Az 1690-ben, a Čarnojević pátriárka vezetése alatt betelepült szerbek először – még a visszatérés reményében – fatemplomokat emeltek. A kőtemplomok építése a tartós letelepedést is jelezte. A korábbi templomok néhány liturgikus tárgya – szerencsére – napjainkig megőrződött.        

            (b, illusztráció) A bátaszéki szerb templom fekete-fehér fényképe – A pravoszláv templomoknál keletelés van (az oltár kötelezően kelet felé néz). A képen a templom nyugati és déli homlokzata látható. A harangtornyot valószínűleg később építették a templomhajóhoz, mert tömbje kiemelkedik a falsíkból. A barokk stílus a toronysisakon látható. A déli kapu előtt, mely a férfiak bejárataként szolgált - egy férfi áll. (A nők és a gyerekek a nyugati kapun keresztül léphettek a templomba.) A képen a déli oldal két ablaka is látható. (A templom ötablakos lehetett: 2-2 ablak a déli és az északi oldalon, valamint 1 ablak keleten az oltár megvilágítására. Tehát egy kisebb méretű templomról beszélünk.) A harangtorony előtt fából vagy kőből készült kereszt áll, melyet egy ikon díszít. A templomkertben fiatal fák láthatók – a felvétel idején tavasz vagy nyár lehetett. A kép előterében egy papi személy sétál. A környező házak - lakóházak, a helyi parókia, vagy a hitfelekezeti iskola épületei? (A fénykép hátlapján lévő információk segíthetnének a pontosításban.)

(c, illusztráció) A.5.2. jelzet alatt a bátaszéki-bolmányi-borjádi dobozban magyar nyelvű dokumentum is található: Számla az iskolai kőművesmunkáról. - A dátum alapján valószinűsíthető, hogy a húsvéti szünetben került felújításra a helyi görögkeleti szerb népiskola egy(ik) tanterme. A kőműves a tanterem javításáért, meszeléséért 10 Korona fizetséget kapott a bátaszéki görögkeleti szerb hitközségtől. A mester családneve (Kolbert) német származására utal. Érdekes, hogy korszakunk utolsó tanévéből (1917/1918.) való a számla. (Már nem a boldog békeidőkben, hanem a Nagy Háború idején járunk; szerencsére nem a harcmezőn, hanem a hátországban.) 

            (d, illusztráció) Egyházközségi jegyzőkönyvet érvényesítő pecsét. - (Az idők során valószínűleg több pecséttel is rendelkezett az egyházközség.) A pecsét körirata szerb nyelvű és cirill betűs: * ПРАВ. СРПСКА ЦРКВ. ОПШТИНА У БАТОСЕКУ 1900* (BÁTASZÉKI GÖRÖGKELETI SZERB EGYHÁZKÖZSÉG 1900). A pecsét közepén a templom búcsúját látjuk: Szt. György nagyvértanút. Ám nem a tavaszi (ápr./máj. havi) ábrázolást: lovaskatona, ki lándzsával megöli a sárkányt, hanem az őszi (nov. havi) ábrázolást: álló fiatal katona oreollal (dícsfénnyel) a feje körül, jobb kezében zászlós lándzsát tart, baljában – szerintem – pálmaágat (rajska grančica – a mennybeli kertekből egy ágacskát). Feltehető a kérdés: Szt. György melyik ünnepét ünnepelte a bátaszéki szerbség? A válasz az irásos kútfőkben keresendő. (A tavaszit.)      

            (e, illusztráció) Jeremija Mađarević (Bátaszék, 1822 – Szentendre, 1896, 74 évet élt) budai szerb püspök portréja. Édesapja Roman Maarević bátaszéki parókus volt. (A szerbeknél is megtörtént a nyelvújítás, ahogy azt a családnevek helyesírása is mutatja.) Hitfelekezeti iskolába Bátaszéken járt, majd gimnáziumi tanulmányait Mohácson, Baján végezte. Kecskeméten filozóziát hallgatott. A pravoszláv papneveldét Karlóczán végezte. Pappá szentelése előtt (a szokásokhoz híven) megnősült – egyik fia orvosként dolgozott Budapest székesfővárosban. Az évek során emelkedett a ranglétrán: Mohácsi esperes (prota), majd a budai esperesség adminisztrátora, valamint a szerb iskolák egyházi tanfelügyelője lett. Megözvegyülve, idős korában lépett a szerzetességbe. Püspökké való kinevezése előtt a grábóci szerb kolostor arhimandritájává neveztetett ki. A hívek bizakodva tekintettek pontifikátusára, mert ismerték áldozatos munkáját, melyet a szerb iskolák érdekében tett. Igaz, főpapként egy kerek esztendő sem adatott neki. A Marjanović által szerkesztett Šematizam ... c. fontos könyv megvalósulása Mađarević püspöknek köszönhető. A főpap földi maradványai Szentendrén a Székesegyházban (Saborna crkva) nyugszanak.

A fekete-fehér fénykép - a még egészséges - Mađarević püspököt látjuk. Fején kamilavka (pravoszláv barársüveg); mantijat (reverenda) hord, tehát a fotó nem istentiszteleten készült; nyakában mellkereszt függ - a fényképen igaz csak a kereszt lánca látszik.  A fotó a szentendrei szerb levéltárból való.

Hogyan működtek a korszakban a szerb iskolák? A a koedukált elemi népiskola hat osztályos. A hét minden napján volt tanítás. Délelőtt 4 órájuk, délután pedig 2 órájuk volt a diákoknak. Reggel 8-tól délután 4-ig tartott az iskola, közben két órás ebédszünet tartatott. Az három évfolyamos ismétlő iskolában - a szintentartás végett - a helybéli iparosoknál tanuló inasok oktattattak. Vasárnap délelőtt hittan volt, majd mindenki részt vett a templomban a szent liturgián. Délután pedig az ismétlősöknek volt még egy-két órájuk.

A tanév szeptember elejétől június közepéig tartott. A karácsonyi és a húsvéti szünet három harmadra osztotta a tanévet. Év végén minden tanulónak vizsgáznia kellett. A vizsga ünnepélyes keretek között folyt: az iskolaszék, a mohácsi főesperesség és/vagy a pécsi/szekszárdi tanfelügyelőség is képviseltette magát. A végzős tanulók 25 (!) tárgyból kaptak osztályzatot. A „lista” élén a Hit- és Erkölcstan állt. Míg pl. a nyelv és irodalom számtalan tantárgyból tevődött össze: Egyházi szláv (olvasás és értelmezés); Szerb olvasás (folyékony olvasás, tartalmi tárgyalás); Magyar olvasás (szintén); Szerb nyelvtan, Magyar nyelvtan, Szerb helyesírás, Magyar helyesírás, Fogalmazás. A tanuló mindenekelőtt  imádkozzon, majd tanuljon meg olvasni, írni, számolni; s akkor jöhet a Földrajz (elsősorban a saját vármegye ismerete), majd a Hazai történelem (azaz: magyar történelem), rövid utalással a többi nemzetiségre (román, szlovák, német, ruszin, szerb, horvát (Sorrendet az 1910. évi népszámlálás alapján. - A zsidó hitfelekezetként szerepelt a korszakban). A Természetrajz alatt a környezetismeret vagy biológia, még a Természettan alatt a fizika értendő. A tantárgyak harmadik csoportját az ún. készségtárgyak alkotják, melyek között még szerepelt a Szépírás.  A sort a Kézimunka (Slöjd) tantárgy zárta.

Osztályzatok magaviseletben: 1 = dicséretes, 2 = jó, 3 = türhető; szorgalomban: 1 = dicséretes, 2 = változó, 3 = hanyag; tanulásban: 1 = kitünő, 2 = jeles, 3 = jó, 4 = elégséges, 5 = elégtelen.” A mulasztásokat félnaponként vezették be a naplóba igazolatlan; +  igazolt órát jelentett. A naplóban volt „egészségügyi állapot” rubrika is. Az évszakok változásakor a tanító gyakran írta: „A gyerekek a körögéstől szenvednek, az időjárás változékony.” A „vertepet vivők”/betlehemesek nevei is felsoroltattak szereposztásuk szerint: Heródes, Boldizsár, Gábriel, Menyhért, Kisdiák, Pásztor. A Szt. Száva ünnepén (jan. 14. / jan. 27.) - a szerb iskolák védőszentjének napján - a szavalók névsora, a versek címe és a költő neve is szerepelt a naplóban. A korszak kötelező iskolai ünnepélyei: „Október 14-én alkohol ellen. Május 1-én fák és madarak napja. A törvény szentesítése [dátum nélkül, valószínűleg április 11-én]. Június 8-án koronázás, aug. 18-án Őfelsége F. J. cs. és kir. [Ferencz József császár és király] születésnapja, aug. 20. Szt. István napja, nov. 19. Erzsébet gyásznapja [a királyné merénylet áldozata lett], nevenapja. A fent említett napokon az iskolaépület [magyar] nemzeti zászlóval diszitendő.

„Magyarul megtanult-e és mily mértékben?” – kérdezte az Elemi értesítő könyvecske/ bizonyítvány. Az Osztrák-Magyar Monarchia soknemzetiségű állam volt. A Szent István Korona országaiban (Horvát-Szlavónországot kivéve) intenzív volt a magyar nemzetállam-építése. (Jelenleg a globalizáció birkózik a nemzet-államisággal.) Trefort Ágoston „m. kir. VKM minister” az 1879:XVIII. törvénycikkben elrendelte, hogy  a magyar kötelező tantárgy legyen valamennyi - állami, községi, hitfelekezeti és nemzetiségi - elemi iskolában. A dolog lassan haladt - akárcsak a kötelező népoktatás. A múlt század elején Apponyi Albert gróf 1907:XXVII. törvénycikke már nemcsak a magyar nyelv tanítását kérte számon a tanítóktól; hanem előírta, hogy a tanulóknak a negyedik osztály végéig (írásban és szóban) jól kell tudniuk magyarul kommunikálni. Sőt magyar érzelműnek is illett lenniük: „17 §. Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősíteni. (…)” Vagyis az iskola hitfelekezeti és nemzetiségi jellegének megtartása pénzkérdés (is) volt.

Egyáltalán nem volt egyszerű a szegény tanítóerő dolga. Az iskolai adminisztráció mellett, a helyi egyházközség ülésein a jegyzőkönyvek tollnoka. A liturgián és a temetéseken kántor. Fizetéskészítésként pl. méhészkedik. A korszak kötelező pedagógiai folyóirata a Néptanítók Lapja hasábjain olvashatjuk, hogy a felnőttek számára tanfolyamokat tartattak vele. Az ellenőrzés kettős volt – egyházi és világi is. Vagyis a tanerő fehérgalléros-értelmiségi-napszámos volt. 

ÖSSZEGZÉS

Ezen írás szerzőjének van köze a városhoz. Gimnáziumi évei, érettségije, tanári szakmai gyakorlatának esztendei Bátaszékhez kötik. 2018. májusában a 'Szerb Keresztnél' tartott Szt. György-napi megemlékezéskor jött a Polgármesteri Hivatal részéről a felkérés - írjak a bátaszéki szerbekről. A tanulmány szerzője a dualizmus kori (1867-1918) Tolna és Baranya vármegyék görögkeleti szerb iskoláinak történetével foglalkozik. A dolgozat szerb nyelvű irodalom és források alapján készült – képekkel gazdagítva. Látszólag kevés anyag őrződött még. Ezen írás a hitfelekezeti iskolára fókuszál. A századfordulón (kerekítve) 400 szerb nemzetiségű és görögkeleti vallású szerb élt a Bátaszéken és Alsónánán. Tanévenként – csökkenő tendenciát mutatva - átlagosan 40 gyerek járt e két iskolába. Az összesített statisztikák együtt kezelik az anyaegyházközség és filiája adatait. A mohácsi esperesség szerb települései között e számadatok átlagosnak mondhatók. A bátaszéki szerb templom, mely Szt. György nagyvértanút ünnepelte – a 20. század hatodik évtizedében sajnos lebontatott. Az alsónánai pedig, melynek búcsúja az Istenszülő elszenderülése volt, eladatott, s napjainban római-katolikus templomként működik. Bátaszék város neve azonban Jeremija Mađarević budai görögkeleti szerb püspök révén (1896. febr-nov.) beiratott a szerb egyháztörténetbe. Ha szabad javasolnom: Szülőházán (az egykori szerb parókián) - Jeremija püspök gravírozott arcképével - egy emléktábla helyeztessék el.     

IRODALOM

https://sr.wikipedia.org/w/index.php?title=Батосек&oldid=20482065

Давидов, Динко – Степанов, Милан – Чичић, Дејан: Културна историја Срба у Мађарској. CD-ROM. Dexsoft Multimedia, 1998.

Клицин, Мита (szerk.): Уредба о уређењу црквених, школских и фундационих дела грчко-источне српске митрополије. Oдобрена превишњим краљевским рескриптом од 10. августа 1868 са изменама, допунама и важнијим одлукама средишњих автономних органа. Сремски Карловци, 1909.

Марјановић, Георгије: Први шематизам православне српске Епархије будимске за годину 1896. Сремски Карловци, 1896.

Митровић, Вјера – Вуковић, Коста (szerk.): Водич Архива Српске православне епархије Будимске. Београд, 2006.  

Руварац, Димитрије: Шематизам источно-православне српске Митрополије карловачке за 1900. год. Сремски Карловци, 1900.

Велимиромић, Владика Николај: Охридски пролог. Ваљeво, 2007.

Vukovits Koszta – Mudrák Attila: Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény. Szentendre, 1998.

KÉPEK

a, Alsónánai Jézus Krisztus ikon. – Vukovits-Mudrák: Szerb Egyházművészeti ...

b,  Korabeli fénykép a bátaszéki gör. kel. szerb templomről (20. század eleje) - Vukoszávlyev Zorán: Szerb ortodox templomépítészet Magyarországon. Budapest, 2013. 408.

c, Számla az iskolai kőművesmunkáról (1918) – Fénymásolat, a szentendrei szerb levéltárból.

d, A bátaszéki görögkeleti szerb egyházközség pecsétje (1900) – Fénymásolat, a szentendrei szerb levéltárból.

e,  Jeremija Mađarević, bátaszéki származású budai görögkeleti szerb püspök fényképe (1896).

 

Vukovics Cvéta


[1] szerbül: Srpska pravoslavna Eparhija budimska. A továbbiakban: Eparhija budimska.

3 „Öt év alatt” – a Marjanović-féle 1895-ös és a Ruvarac-féle 1900-as adatok alapján került kiszámításra.

Képek

Akadálymentes Változat


 Nagyobb betűméret
 Kissebb betűméret
 Magas kontraszt
 Negatív kontraszt
 Visszaállítás