Halasi Henrietta szereti Bátaszéket, ide tért vissza Pécsről, majd a fővárosból a tanulmányai után, és itt alapított családot (Fotó: Makovics Kornél)
„A tánccal 14 évesen Pécsett találkoztam” – folytatta. – Remek tanároktól tanulhattam. Az 1960-ban létrejött Eck Imre vezette Pécsi Balett alapító tagjaitól. A főiskolán sem volt másként, a szakma legjobbjaitól kaptam mindent, amit tudok. Legközelebb hozzám alkatomnál fogva is a klasszikus balett áll. Inkább azt mondanám, hogy ez a stílus illik rám legjobban. A moderntánc azért nagy kedvenc.
Bátaszéken elég vegyes a korosztály, akiket tanít, egy időben még óvodásokkal is foglalkozott. Jelenleg az általános iskolás korosztály a legjellemzőbb, de gimnazisták is akadnak a csoportban. A táncművészethez való viszonyulás tekintetében figyelembe kell venni egyrészről azt, hogy milyen szinten tanítunk, és az életkori sajátosságokat, véli Henrietta. Alapfokon is kell követelni, de nem szabad végletekbe esni. A tehetségesebb tanulókat a pályára kell orientálnunk.
A család, melyből lehet építkezni
Szabadidő, azaz, amiből kevés van. De ha mégis, természetesen a család van a középpontban, no meg a barátok, mondta Henrietta. Anyai ágon testvérével negyedik generációs pedagógus család. Bátyja matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár, dédapja is iskolaigazgató volt a vajdaságban magyarként. Férjével 16 éve vannak együtt, Kisfiúk 6 éves. Férje szentendrei, így ha tehetik, oda utaznak és ahogy fogalmazott: lubickolunk a művészetekben, hiszen a festők városáról beszélünk. Sokat járnak koncertekre is, de ha lehetőség van rá, mégis színházba járnak legszívesebben. Ezekből a kiruccanásokból rengeteget töltekeznek.
A komolyabb hangvételű koreográfiák és táncjátékok mellett, „megengednek maguknak” egy kis szórakozást is, például flash mob-okat csinálnak az utcán, iskolaudvaron, amit az általuk választott divatzenékre készítenek. Azt, hogy az igazi szakmai elismerés a komoly koreográfiákért jár, jól tudják a diákok is. Éppen a múlt hétvégén hozott haza a csapat egy ezüst és három arany minősítést Pécsről, az Apáczai Táncfesztiválról. A saját környezetükben (barátoknak, iskolatársaknak) talán mégis izgalmasabb egy-egy flash mob, mondta a tanárnő. Arról nem is beszélve, hogy az iskolai életet is feldobja.
Henrietta hitvallása a táncról, az önkifejezés formájáról
A tánc az én szabadságom. Önkifejezésem legjobb eszköze. De a gyermeki önkifejezés eszköze is. Hiszen mint tudjuk, ők elsősorban cselekvők. Mozgásban fejezik ki magukat legkönnyebben. Belső világukat tetteken keresztül hozzák napvilágra. Én azt gondolom, hogy valahol terápia is – számomra mindenképp. Kreatív munka, vágyom is a kísérletezgetésekre. Azt, hogy tudnak-e táncolni az emberek, nem tudom. Azt nem állíthatjuk, hogy mozgásszegényen élünk. Hogy mennyien választják a táncot hobbi mozgásformaként, jó kérdés. Nem gondolnám, hogy kevesebben mint 20-30 éve. Sőt. Szerintem alapvetően az emberek szeretnek táncolni, attól függetlenül, hogy tudnak vagy sem. Ez a tevékenység elsősorban mindenkinek a szórakozást jelenti.
– Táncra szükség van, furcsa lenne a számból, ha nem ezt állítanám, de valóban így gondolom. Hiszen ott van a mindennapjainkban is – mondta Halasi Henrietta.
forrás: teol.hu /MI
