Közel negyed évszázada minden esztendőben karácsony közeledtével az aktív óvodai dolgozók vendégül látják az óvoda-bölcsőde már nyugdíjas munkatársait.  Az idén is alkalmat teremtettek a találkozásra, ami az óvoda életében az év egyik legmeghittebb ünnepe.

A meghívott óvónőket és dajkákat Simon Csabáné vezető köszöntötte, majd Herbszt Katalin olvasta fel Várnay Zseni: Ha... című írását. Dr. Bozsolik Róbert köszöntő szavaiban visszaidézte óvodáskori emlékeit,  és köszönetet mondott nevelőinek az áldozatos munkájukért. Megtiszteltetésnek érezte, hogy polgármesterként már ötödik alkalommal koccinthatott az idősek egészségére.

Mint minden évebne a bátaszéki óvódában, ezen az alkalmon is felgyúlt az első adventi fény a koszorún, megkezdve ezzel az adventi időszakot. A rendezvény második részében a közös vacsoránál a finom ételek mellett kötetlen beszélgetésre nyílt lehetőség. Az aktív óvodai dolgozókkal eltöltött néhány óra mindenki számára kikapcsolódás, emlékezés és a jövő tervezése is egyben, hiszen a rendezvény végén már a következő találkozás reményében vettek búcsút egymástól a vendégek.

Jó egészséget és kellemes ünnepet kívánunk mindannyiuknak!

Várnay Zseni: Ha...

Fogadjátok el, hogy minden nappal öregszetek

(Megfontolandó szavak az öregségről)

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés

öregedni. Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy én

öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött,

de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés,

elgondolkodom rajta, és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregség egy ajándék.

Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is

szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is

kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem

miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a

tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm

ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az

én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.

Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé

kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le

magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az

ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi

szükség nincs, de jól néz ki. Felhatalmazva érzem magam, hogy

élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek;

mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz

magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a

régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a

testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik,

és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó

pillantásokkal.

Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is

néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra

emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört

volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy

gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az,

ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely

sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt

érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy

megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az

arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek és oly sokan, akik

nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre

kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . Én nem teszek

fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy

ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom,

hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok

örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet,

mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd.

És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a

nevetés az élet legnagyobb adománya és a kínaiak szerint erősíti az

immunrendszert.