A cigányholokauszt (porajmos) a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás jelenti. Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte ugyan a porajmos, a cigány holokauszt tényét, de a cigányságot csak az 1990-es évek elején, Ian Hancock angliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték a nemzetszocialista rendszer áldozatai közé számítani. A cigányok nem kaptak a zsidókéval összemérhető kárpótlást az atrocitások után. A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története csak megközelítően dokumentálható. Széles körben elterjedt vélekedés szerint Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően – jelentős mértékben zárt cigánytelepekről – kb. 30–70 000 romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak a komáromi Csillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba. A porajmos során meghalt magyarországi cigányokról nem rendelkezünk pontos számadatokkal. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton haltak meg.

Augusztus 2-án, a cigányholokauszt emléknapját Bátaszéken is megtartották a Petőfi Sándor Művelődési Házban. Bensőséges hangulatú eseményen a közvetlenül is érintettek meséltek emlékeikről, elevenítették fel a holokauszt áldozatainak történetét és az akkori eseményeket. Gyertyagyújtással és a Bátai Tambura Zenekar műsorával zárult az rendezvény.