A Jány-templom
Az 1848-as emlékmű és a templom közötti téren már a 11. században Szék falu plébániatemploma és temetője állt. Ezen a helyen építették fel a ciszterci szerzetesek a 12. század közepén háromhajós szerzetesi templomukat, mely a tatárjárás idején leégett és elpusztult. A cisztercieknek 1347 és 53 között sikerült újjáépíteniük, majd a 14. század végén ismét javították, s szentélyét is kibővítették keleti irányban. A török időkben ezt a szentélyt dzsámivá alakították, a templom nyugati részeit pedig elbontották és beépítették a palánk más részeibe. A templomhajó egyes részeit a martalóc katonaság fülkeszerűen leválasztotta, kályhát raktak bele és itt laktak.
A török kiűzése után egy ideig még az itt maradt délszláv népesség élt a templomban, majd az 1710-es években Jány apát kezdte meg a helyreállítást, aki a szentélyt újraboltozva, misézésre alkalmassá tette. Jány halála után Kollonich Zsigmond építtette át a templom hajóját úgy, hogy a középkori főhajó pillérközeit egyszerűen befalaztatta, így egy rendkívül hosszú csőszerű templomot kaptak, amely a vékony falak miatt állandóan repedezett. Kollonich tornyot is építtetett a templom nyugati bejárata elé, mely alatt egy szemöldökkövön az érsek címere látható és a felszentelés éve is olvasható volt.
Az így elkészült templomot 1741-ben szentelte fel Berényi Zsigmond pécsi püspök. Később a templom déli oldalához a Kiegl család egy kápolnát és oratóriumot is emelt. Az egykori jegyzőkönyvek szerint a főoltár Szűz Mária, a mellékoltárok Szent Sebestyén és Nepomuki Szent János tiszteletére voltak szentelve. 1903-ban, amikor az új templom elkészült, a rossz állapotban lévő épületet lebontották, s anyagából készültek a lajvéri és kövesdi kápolnák. Berendezési és felszerelési tárgyaiból az egyházművészeti kiállításon látható néhány megmaradt darab.
Az öreg kastély vagy apáti rezidencia és az ispánház
Helyén eredetileg a ciszterci rend cikádori monostora állt, melyben a 15. században bencés szerzetesek is éltek. A török idején palánkká alakították, majd a romos épületegyüttes nyugati szárnyából építtetett magának Jány apát az 1710-es évek második felében egy egyemeletes kastélyt, mely a mai templom tornyának helyén állt, s valamivel kisebb volt, mint a jelenlegi városháza. Miután elkészült, Jány gyakran lejárt Bécsből, s 1727 októberében itt gyilkolták meg. A legenda úgy tudja, hogy egy szekcsői szerb férfi ölte meg, akit Jány bebörtönöztetett és megveretett, mert engedély nélkül makkoltatott az apátsági erdőben. Ezért éjjel bemászott a rezidenciára, ártalmatlanította az apát szelídített medvéjét, majd megölte az apátot és tetemét lefejezte. A vizsgálat aktáiból kitűnik, hogy a gyilkosságot egy 50-60 főnyi rác rablóbanda hajtotta végre, akik valósággal megostromolták a rezidenciát, megölték az apátot és az alkalmazottakat. Másnap reggel, amikor a megyei szolgabíró a helyszínre érkezett, még ott látta az apát holttestét, akinek fejét egy vékony bőrréteg tartotta össze a testtel. Azt írta: "oly szörnyű látvány volt, hogy a török tette volna, sem lehetett volna rémesebb".
A régi romok felhasználásával Kollonich Zsigmond a déli szárnyból az ispán részére házat és nagy gazdasági épületeket emeltetett. Ezek az épületek a mai templomkerítés déli szárnyával párhuzamosan álltak. A 19. században az uradalom bérbe adta ezeket, így később bérháznak, vagy utolsó bérlője után Spitzer-háznak is nevezték. 1899-ben az új templom munkálatainak megkezdése előtt a középkori eredetű épületeket lebontották.
A rác templom
A Zrínyi és a Szabadság utcák találkozásánál állt már a középkorban egy Szent Péter tiszteletére szentelt templom.
Ez volt a középkori Bátaszék plébániatemploma. Ezt a templomot kezdték a török időkben itt letelepült rácok használni, majd a 18. század közepén barokk stílusban átépítették. Tornya a virágzó barokk legszebb emléke volt a környéken. Mivel a szerb lakosság az 1920-as évek elején elhagyta Bátaszéket, a templomot az 1960-as évek végén lebontották, berendezése a szentendrei ortodox múzeumba került. Bátaszék egy több száz éves műemlékkel lett szegényebb.
A Reizer kápolna
Reizer János bátaszéki polgár építtette 1822 körül a Szekszárd felé vezető út mentén. 1828-ban említik, hogy jó erős anyagból épült, cserépfedéssel, de nem miséznek benne. Úgy tűnik a család később sem feledkezett meg a kápolnáról, ugyanis 1867. január 8-án Reizer József 100 forint értékű alapítványt tett a kápolna fenntartására. Hosszú időn keresztül innen indultak a Mariazellbe zarándokló bátaszékiek és ide jöttek ki eléjük fogadásukra az itthon maradottak. A II. világháború után, mivel senki sem gondozta, a rossz, romladozó épületet 1967-ben lebontották. Ma mindössze egy kereszt jelzi a helyét a Szekszárd felé vezető út mentén a vasúti átjárónál.
