Ráczné Kalányos Gyöngyi nemzetközileg elismert cigány naiv festőművész. Budapesttől egészen New Yorkig láthatta a közönség az alkotásait, amelyeken a művész a hagyományos cigány kultúráról készült képeivel szerepelt. Most Bátaszéken nyílt kiállítása a Petőfi Sándor Művelődési Házban. A május 14-én nyílt tárlaton dr. Bozsolik Róbert, Bátaszék polgármestere köszöntötte a művésznőt, majd ünnepi szavait mondta el Bátaszékért Marketing NKft. vezetője. A megnyitón Horváth Elekné, a Bátaszéki Roma Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében bemutatta a művésznőt, aki Pécsen él és dolgozik. A pécsi Gandhi Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola diákjai színesítették az eseményt.
A kiállítás megtekinthető május 14-től 19-ig.
Az eseményen, a május 12-én elhunyt Choli Daróczi József cigány író, költő, műfordító, pedagógus, népművelő, újságíró, a magyarországi cigány közélet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakjára is emlékeztek, akinek az első önálló szerkesztésű kötete 1979-ben jelent meg Tiszta szívvel címmel, majd a Fekete korall, amelyik cigány költők írásait tartalmazza. Elsőként fordította le a Biblia Újszövetségi részét cigány nyelvre. A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének ügyvezető titkára, majd a Hátrányos Helyzetű Fiatalok Életmód és Szabadidő Szövetségének elnöke lett; a rendszerváltás után betöltötte a budapesti X. kerületi cigány önkormányzat elnöki tisztét is. A zsámbéki Apor Vilmos főiskolán romológiát, cigány nyelvet, történelmet tanított. Onnan vonult nyugdíjba, és most valahová máshová ment…
Több vers is elhangzott a megnyitón, többek között Sági Lajosné, a Keresztély Gyula Városi Könyvtár vezetője, valamint Csötönyi László, a Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetője tolmácsolásában.
Choli Daróczi József - Dal
Felettem az ég sosem volt kék,
füst takarta mindig a napot.
Felettem nem ragyogott csillag:
apám temető mellett lakott.
Előttem nem volt taposott út:
minden lépés első, az enyém.
Előttem nem a rétek zöldek,
a rét vagyok, a gazdag televény.
Imát a varjaktól tanultam,
anyám mindig bús nótát dúdolt.
Füstkárpitból, anyám bús dalával
a világ elém így rúgtatott.
Előttem nem nyílnak virágok,
kutyatej virult az udvaron.
Önmagamat, a magam zugában,
a világhoz csak most szoktatom.
Felettem az ég sosem volt kék,
füst takarta mindig a napot.
Felettem nem ragyogott csillag,
de a temető mellől elballagok.
