Trianon 101 - a nemzeti összetartozás napja

"Ember vagyok, s hiszek egy emberben. Nem is az emberben. Az ember
vakon botorkál; de a világ nyitja és súgja útjait. Az ember primitív
lény, de az állat még primitívebb. Nem állatot kívánok, nem is embert!
Többet!

S ha néha elfáradok, s az állatot és anyagot irigylem: ez nem
hitem megtörése, csak erőmé, mely nem semmi, de nem minden... Derék
erő, s majd megnyugszik egyszer, de nem fogy el. Hiszem... Nyugodt
kinccsé lesz és örök haszonná." (Babits Mihály)

A trianoni tragédiára emlékezve június 4-ét a Magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilatkoztatta: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek.”

Amíg a magyarság egészében megvan az összetartozás tudata, az egymásért érzett felelősség, az önző egyéni érdekek és anyagi javak hajszolása helyett a nemzet érdekeiért vállalt szolgálat, addig ez a nemzet erősödik.

A nemzeti összetartozás napja – a trianoni békediktátum – a magyar történelem egyik legfájdalmasabb eseményéhez fűződik. Nem elsősorban azért, mert ennek értelmében hazánk elveszítette területének és nemzeti vagyonának mintegy kétharmadát, hanem azért, mert az elcsatolt területeken több mint hárommillió magyar is élt. A magánéleti tragédiát – legyen szó családi viszályról vagy egy balesetről – minden ember nehezen dolgozza fel. A nemzeti tragédiát egy nemzetnek kell feldolgoznia.

Az ünnepi alkalmon -  a Népcsoportok parkjában - a szervezők a rövid irodalmi összeállítással azt szerették volna deklarálni, hogy anyanyelvünkből és kultúránkból erőt meríthetünk a nemzeti megújuláshoz. Babits Mihály gondolatait Csötönyi Lászlónak, a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójának és a bátaszéki II. Géza Gimnázium tanulóinak, Csötönyi Borbálának és Géringer Kincsőnek a tolmácsolásában hallhatták az emlékezők. A koszorúzás ideje alatt Farkas Béla, Szajk település polgármesterének tárogatójátéka szólt.