25 éve város Bátaszék, a hely, ahol élünk

Negyed évszázad, 25 év, 9125 nap. Mindegyik az idő múlását jelenti. Hogy mennyi minden történt azóta a településünkön, arról jó néhány oldalt tele lehetne írni. A sorsom úgy alakult, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal tarkítva a városunk 20 évének a részese lehettem, így közvetlen közelről lehettem részese annak is, ami velünk itt történt.  

Emlékszem, 1995. augusztus 19-én nagy napra készült Bátaszék nagyközség lakossága és vezetése, hiszen a pillanat történelmi. Bognár Jenő polgármester, dr. Bonnyai József jegyző, dr. Solymosi József országgyűlési képviselő, valamint az akkori képviselő-testület tagjai izgatottan beszélgettek a községháza előtt, és várták az ünnepély díszvendégét, Kuncze Gábor belügyminisztert. A sportcsarnok zsúfolásig megtelt, mert sokak részesei akartak lenni a pillanatnak. Én is ott voltam, huszonévesen, közigazgatási pályám kezdetén, még jegyzői referensként. Jó volt látni az emberek büszke, elégedett arcát, a néhány fátyolos tekintetet, amelyekről az sugárzott, hogy ezt megcsináltuk. Jó volt hallani a szűnni nem akaró tapsot, amikor a polgármester felemelte a Város Kulcsát. Mindenki boldog és bizakodó volt. Érezhető volt az optimizmus. Ettől a naptól minden, a településen élő számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Bátaszék immár város, hogy ő már városlakó. Mert erről a tényről oklevelünk is van, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök írt alá. Így kezdődött a városunk újkori történelme.

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan azon gondolkodtunk, hogy mi kell ahhoz, hogy szeressünk itt élni, hogy jól érezzük magunkat a városunkban. Nem akartunk nagy város lenni, csak a kis városok között a legnagyobb, a szó jó értelmében. Minden döntésünkkel ezt akartuk elérni. Az elmúlt 25 évben portalanítottunk utakat, építettünk járdákat, ivóvíz- és szennyvízhálózatot, vigyáztunk a műemlékeinkre, óvtuk az épített értékeinket. Átadtuk a városunk létét megalapozó ciszteri apátság romjait bemutató romkertet, és a városunkban élő népcsoportok hagyományait felelevenítő tájházat is. Létrehoztunk játszóteret, építettünk tanuszodát, óvodát, iskolát, felújítottuk a gimnáziumot. Van már ipari parkunk, sőt agrárlogisztikai központunk is.

De építkeztünk máshogyan is. Mert tudtuk, hogy egy kisvárosi élethez fontosak a beruházások, de nem elegendők. Mert egy kisváros nemcsak téglából, betonból, aszfaltból áll, hanem az ott élő emberekből is. Mert csak az emberek tölthetik meg élettel ezeket az épületeket, tárgyakat, mert csak ő általuk, mi általunk válik a településünk élővé. Mindent elkövettünk azért, hogy a bátaszéki gyerekek, felnőttek, családok, civil szervezetek sajátjuknak érezzék a városunkat, hogy szeressenek itt élni. Mindig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a településünk és az ide költöző nemzetiségek, népcsoportok történelmét a fiatalabb korosztályok is ismerjék, a hagyományaikat ápolják. Igyekeztünk a civil szervezeteink működését elősegíteni, olyan programokat, rendezvényeket szervezni, amelyek által együtt élhettük át az egy közösséghez tartozás minden élményét, erejét.

Az elmúlt 25 év alatt sokan, sokat dolgoztunk azért, hogy a mi nagyközségünk a mi kisvárosunkká váljon. Azt, hogy sikerült-e, mindenki döntse el maga! Én elfogult vagyok a szülővárosommal, mert nekem ez az Otthonom.

Boldog születésnapot, Bátaszék Városa!

Dr. Bozsolik Róbert

polgármester