AZ ISKOLAABLAKON KERESZTÜL

(EGY TÖRTÉNET A BÁTASZÉKI SZERBEKRŐL)

Először vizsgáljuk meg meg a 19-20. század fordulón készített legfontosabb szerb (nyelvű) egyházi-iskolai statisztikákat. Mita Klicin 1905-ös összesített statisztikájának Függeléke alapján összeállítható a Karlóczai Metropólia - a történelmi Magyarország dualizmus kori szerb egyházszervezete - egyházmegyéinek sorrendje.

I. táblázat

A KARLÓCZAI METROPÓLIA EGYHÁZMEGYÉI

(forrás: Klicin, készítette: Vukovics C.)

A hét egyházmegye közül a Budai Görögkeleti Szerb Egyházmegye[1] volt a korszakban a legkisebb lélekszámú. A századfordulón a magyarországi szerb folyóiratok rendszeresen cikkeztek arról, hogy az Eparhija budimska sürgősen segítségre szorul. Ugyanis félő volt, hogy az asszimiláció, valamint a magyarosítás hatására elveszik az itt élő népesség a szerb nemzettest számára. Az Eparhija budimska korszakunkban csak a Dunántúlra terjedt ki. Két esperessége közül a mohácsi népesebb volt (12.445 fő = 1,08%), mint a budai (5.942 fő = 0,51%). Míg a települések száma közel azonos volt: Mohácsi Esperesség (25 település), Budai Esperesség (22 település).

A Megjegyzés rovatában a lélekszám változása (csökkenés/növekedés), illetve a lakbérosztályi változások állnak. (Az I. lakbérosztályba Budapest és Fiume tartozott. Vidéken a megélhetés olcsóbb volt.) Esetünkben a települések zöme az V. és VI. lakbérosztályba soroltatott. Csak Dárda, Mohács és Hercegszőlős településeken emelkedett a szerbek lélekszáma, míg a többi településen számuk csökkent. Az emlékezet megőrzött olyan filia neveket is, ahol a századfordulón már nem éltek szerbek. (Pl. Dunaszekcső filiái: Bár és Báta.) Szigetváron és környékén volt a legrosszabb a helyzet, ahol a szerbek száma 10 fő alá csökkent. Mohács szerb ajkú lakóssága viszont látványosan emelkedett a vizsgált 37 év alatt. Míg a település kettő lakbérosztállyal feljebb ugrott, ami e Duna-parti város dualizmus-kori dinamikus gazdasági és politikai fejlődésének köszönhető.

Georgije Marjanović, budai egyházmegyei hivatalnok 1896. évi és Dimitrije Ruvarac, karlócai protojerej 1900. évi statisztikái feltüntetik a hitfelekezeti iskolák tanerőinek szakképzettségét, a mindennapi és az ismétlőiskolások számát; kell-e a tanítói fizetést pótolni az egyházmegyei, ill. a szerb egyházi-nemzeti (pénz)alapokból. 

(…) BÁTASZÉK (BATOSEK) a dualizmus korában is Tolna megyei település. Mohácstól északkeletre - légvonalban - 24 km-re található. Korszakunkban Bátaszéken működött szerb felekezeti elemi iskola, kirendeltsége Alsónánán volt. A tanító ideiglenes, teológiai végzettségű szerzetes - Adrijan Stanišić atya. Ő látta el az egyházközség vallási teendőit is. A tanító 6-tól a 15 éves korosztályban 38 tanulót tanított. A tanítói fizetést 207 Forint 60 fillérrel kellett pótolni. (1895-ban a tanítói fizetés minimuma 340 Ft volt.) A mindennapi iskolások száma - öt év alatt[2] - 8%-kal csökkent.

ALSÓNÁNA (DOLNJA NANA) a dualizmus korában is Tolna megyei település. Mohácstól északkeletre - légvonalban - 27 km-re található. A tanerő képzett volt – Sofija Stankovićeva. (Egy hölgy, aki még nem ment férjhez, erre a családnév-képzőjéből lehet következtetni.) A tanítónő a 6-tól a 15 éves korosztályban 23 iskolást tanított. A tanítói fizetéshez 314 Ft 80 f-rel kellett hozzájárulni. A mindennapi iskolások száma megegyezik - az öt évvel - korábbi adatokkal. (…) 

Marjanović statisztikája keletkezésének körülményeiről a Predgovorban (Bevezető) tájékoztatja az olvasót: „(...) Az „első“ sematizmus adatai csak annyira pontosak és hitelt érdemlőek, amennyire az adatközlők munkája lelkiismeretes vala. (...) [Kelt.] Szentendrén, 1896. október 4./16-án, Stevan Štiljanović ünnepén.“ A Sematizmus a bátaszéki származású Jeremija Mađarević, budai görög-keleti szerb püspök gyászjelentésével zárul, kinek csak a Millénium évében adatott, hogy a dunántúli szerbek főpapja lehessen. (Lásd lentebb!)

Ruvarac 1900-as statisztika tartalmazza a tanerő nevét és szakképzettségét is, valamint a település templomának búcsújára vonatkozó adatokat is. A búcsú (hramovna slava) fontos társadalmi eseménynek számított. A liturgia ünnepi szónoklata vallás-erkölcsi tanítással is bírt. A pravoszláv vallásnak a szerbek vonatkozában fontos identitásmegtartó szerepe volt/van.

(…) Az 1900-as bátaszéki adatok :

„VI. lakosztály, 38 hold egyházközségi föld. Lélekszám: 228, férfi: 118, nő: 110, háztartás: 39, házaspár: 61. A templom búcsúja: Szt. György ünnepe. A templom 1775-ban épült. Az egyházközség adminisztrátora: Adrijan Stanišić, Grábóc kolostor jeromonahja (szerzetes pap). Az iskola hitfelekezeti. A tanító ideiglenes: Simeon Lastić. Iskolások: 21, fiúk: 8, leányok: 14. Posta és távirda helyben.“  

Az 1900-as alsónánai adatok (bátaszék filiája):

„Lélekszám: 174, férfi: 92, nő: 85, háztartás: 27, házaspár: 50. A templom búcsúja: Az Istenszülő elszenderülése ünnep. A templom 1804-ban épült. Az iskola hitfelekezeti. A tanítónő állandó: Sofija Stankovićeva. Iskolások: 15, fiúk: 8, leányok: 7.“ Megjegyzés: Az alsónánai görögkeleti szerb templom sorsa kedvezőbben alakult a bátaszékinél. Az épület hívők hiányában átadatott a római-katolikus egyháznak. Tehát nem bontatott le, csak a felekezetváltásnak megfelelően átalakíttatott. (...)

Nézzük meg az egyházi év (szept. 1. – aug. 31.) logikája szerint csoportosítva a baranyai és tolnai szerb egyházközségek (ábécés sorrendben) templomi búcsúit. A legnépszerűbbek: Szt. György és Szt. Demeter nagyvértanúk ünnepei – három, ill. négy szerbek lakta tolnai-baranyai település ünnepi őket. 

II. táblázat

A MOHÁCSI ESPERESSÉG TELEPÜLÉSEI ÉS TEMPLOMI BÚCSÚI

(forrás: Ruvarac, készítette: Vukovics C.)

A templom búcsúján a szent liturgiát végző parókus (ki helybeli, vagy adminisztrátor, vagy vendégpap volt) a kibővült gyülekezet előtt (ilyenkor más településekről is eljöttek a rokonok és a barátok) tartotta az ünnepi szónoklatot (svečana beseda), mely az ünnepet méltatta.

(…) 8. Szt. György nagyvértanú, szerbül: Sv. velikomučenik Georgije / Đurđevdan. Szt. György Kappadókiában született - gazdag és istenfélő szülők családjában. Dioclectianus császár idején magasrangú katonai tisztséget töltött be a római hadseregben. Keresztény hite miatt kegyetlen kínzásoknak lett alávetve. Látva György hitét a császár felesége is kereszténnyé lett. György a hagyomány szerint Kr. u. 303-ban halt vértanúhalált.

(Szt. Györgyöt az ikonok sárkányölő lovagként ábrázolják. A sárkány a legyőzött pogányságot, a megszabadított hölgy pedig a fiatal keresztény egyházat jelképezi. Szt. György földi halálának / örök élete kezdetének ünnepe a pravoszláv egyházi naptár szerint április 24-ére / a világi naptár szerint május 6-ára esik. (Megjegyzés: A két naptár közötti eltérés a 19. sz-ban 12 nap, míg 20-21. században 13 napot tesz ki.)

A legtiszteltett szenteknek több ünnepnapjuk is van. Így Szt. György őszi ünnepe (november 3. / november 16.), szerbül: Đurđic. Ekkor ünnepli a keleti kereszténység a nagyvértanú ereklyéinek átvitelét, illetve templomának felszentelését. (Igaz, ez nem piros betűs ünnep). György huszas éveiben az aktuális császárvárosban Nicomediaban öletett meg. Kívánságának megfelelően földi maradványait a palesztinai Lidda (Lod) városába vitték, ugyanis édesanyja innen származott. Apja halála után György is e városban töltötte gyermekkorát. Tiszteletére Nagy Konstantin császár emeltetett bazilikát.

(…) 14. Az Istenszülő elszenderülése / Uspenije presvete Bogorodice. (augusztus 15 / augusztus 28.) Földi élete 60. éve körül húnyt el az Istenszülő (Bogorodica). Az Apostolok tisztességgel eltemették Őt szülei, Joakim és Anna sírjába. Három nap múlva – a hagyomány szerint Hitetlen Tamás késése miatt - az Apostolok felnyitották a sírt, de csak a Legszentebb Mária halotti leple találtatott benne. Az Istenszülő teste felvitetett az égbe - Fiához, Krisztus Urunkhoz. (…)

A legnagyobb egyházi ünnepek főénekeit (troparion) az iskolások az egyházi éneklés órán sajátították el. Íme, Szt. György nagyvértanú troparionjának cirill betűs egyházi szláv szövege, valamint magyar nyelvű fordítása:

            A Budai Szerb Ortodox Egyházmegye szentendrei levéltárában a bátaszéki szerbekről az alábbi dokumentumok őriztetnek: A-fond: 1846-1933 – 2 könyv, 1 doboz.

A házasságra lépők háromszori kihirdetése a templomban 1846-1863; Egyházközségi jegyzőkönyvek 1907-1923; 1/3 levéltárgyi doboz (A doboz iratainak többi része a bolmányi és a borjádi egyházközség papír alapú dokumentumait tartalmazza). B.1. Gyűjtemény 4. (Bátaszéki) Anyakönyvek – 8 könyv. 20. Keresztelés 1830-1860, 21. Keresztelés 1861-1898, 22. Keresztelés 1898-1930; 23. Házasságkötés 1861-1897, 24. Házasságkötés 1898-1929; 25. Temetés 1777-1807, 26. Temetés 1861-1897, 27. Temetés 1898-1947. Kiemelt dokumentumok (Izdvojena građa) - pl. 13. Az uralkodó oklevele Jeremija Mađarević budai görögkeleti szerb püspökké választásának megerősítéséről. (A.3 Az Egyházmegye Konzisztóriumának iratai között biztosan találhatók értékes bátaszéki adatok. Az egyházmegyénk levéltára mellett működő könyvtárban kutathatók a korabeli szerb folyóiratok és újságok is, pl. SRPSKI SION, SRPSKI MITROPOLIJSKI GLASNIK, ŠKOLSKI LIST stb. - melyekben szintén fellelhetők információk a bátaszéki szerbekről [is].)

Bátaszék filiája Alsónána – sajnos - nem adott át levéltári anyagot a szentendrei szerb levéltárba. Viszont a szentendrei Szerb Egyházművészeti Múzeum állandó kiállításán megtekinthető (a, illusztráció) az alsónánai Jézus Krisztus-ikon. - Ismeretlen ikonfestő, 1760 körül, fára, temperával 67 x 95,5 cm méretű barokk stílusú ikont festett a falu egykori szerb templomának ikonosztázionja számára. Krisztus gazdagon díszített trónuson ül,  térdén nyitott könyvet tart, jobbjával áldást oszt, baljában a világmindenség uralkodójaként a világgömböt tartja. Megjegyzés: Az 1690-ben, a Čarnojević pátriárka vezetése alatt betelepült szerbek először – még a visszatérés reményében – fatemplomokat emeltek. A kőtemplomok építése a tartós letelepedést is jelezte. A korábbi templomok néhány liturgikus tárgya – szerencsére – napjainkig megőrződött.        

            (b, illusztráció) A bátaszéki szerb templom fekete-fehér fényképe – A pravoszláv templomoknál keletelés van (az oltár kötelezően kelet felé néz). A képen a templom nyugati és déli homlokzata látható. A harangtornyot valószínűleg később építették a templomhajóhoz, mert tömbje kiemelkedik a falsíkból. A barokk stílus a toronysisakon látható. A déli kapu előtt, mely a férfiak bejárataként szolgált - egy férfi áll. (A nők és a gyerekek a nyugati kapun keresztül léphettek a templomba.) A képen a déli oldal két ablaka is látható. (A templom ötablakos lehetett: 2-2 ablak a déli és az északi oldalon, valamint 1 ablak keleten az oltár megvilágítására. Tehát egy kisebb méretű templomról beszélünk.) A harangtorony előtt fából vagy kőből készült kereszt áll, melyet egy ikon díszít. A templomkertben fiatal fák láthatók – a felvétel idején tavasz vagy nyár lehetett. A kép előterében egy papi személy sétál. A környező házak - lakóházak, a helyi parókia, vagy a hitfelekezeti iskola épületei? (A fénykép hátlapján lévő információk segíthetnének a pontosításban.)

(c, illusztráció) A.5.2. jelzet alatt a bátaszéki-bolmányi-borjádi dobozban magyar nyelvű dokumentum is található: Számla az iskolai kőművesmunkáról. - A dátum alapján valószinűsíthető, hogy a húsvéti szünetben került felújításra a helyi görögkeleti szerb népiskola egy(ik) tanterme. A kőműves a tanterem javításáért, meszeléséért 10 Korona fizetséget kapott a bátaszéki görögkeleti szerb hitközségtől. A mester családneve (Kolbert) német származására utal. Érdekes, hogy korszakunk utolsó tanévéből (1917/1918.) való a számla. (Már nem a boldog békeidőkben, hanem a Nagy Háború idején járunk; szerencsére nem a harcmezőn, hanem a hátországban.) 

            (d, illusztráció) Egyházközségi jegyzőkönyvet érvényesítő pecsét. - (Az idők során valószínűleg több pecséttel is rendelkezett az egyházközség.) A pecsét körirata szerb nyelvű és cirill betűs: * ПРАВ. СРПСКА ЦРКВ. ОПШТИНА У БАТОСЕКУ 1900* (BÁTASZÉKI GÖRÖGKELETI SZERB EGYHÁZKÖZSÉG 1900). A pecsét közepén a templom búcsúját látjuk: Szt. György nagyvértanút. Ám nem a tavaszi (ápr./máj. havi) ábrázolást: lovaskatona, ki lándzsával megöli a sárkányt, hanem az őszi (nov. havi) ábrázolást: álló fiatal katona oreollal (dícsfénnyel) a feje körül, jobb kezében zászlós lándzsát tart, baljában – szerintem – pálmaágat (rajska grančica – a mennybeli kertekből egy ágacskát). Feltehető a kérdés: Szt. György melyik ünnepét ünnepelte a bátaszéki szerbség? A válasz az irásos kútfőkben keresendő. (A tavaszit.)      

            (e, illusztráció) Jeremija Mađarević (Bátaszék, 1822 – Szentendre, 1896, 74 évet élt) budai szerb püspök portréja. Édesapja Roman Madžarević bátaszéki parókus volt. (A szerbeknél is megtörtént a nyelvújítás, ahogy azt a családnevek helyesírása is mutatja.) Hitfelekezeti iskolába Bátaszéken járt, majd gimnáziumi tanulmányait Mohácson, Baján végezte. Kecskeméten filozóziát hallgatott. A pravoszláv papneveldét Karlóczán végezte. Pappá szentelése előtt (a szokásokhoz híven) megnősült – egyik fia orvosként dolgozott Budapest székesfővárosban. Az évek során emelkedett a ranglétrán: Mohácsi esperes (prota), majd a budai esperesség adminisztrátora, valamint a szerb iskolák egyházi tanfelügyelője lett. Megözvegyülve, idős korában lépett a szerzetességbe. Püspökké való kinevezése előtt a grábóci szerb kolostor arhimandritájává neveztetett ki. A hívek bizakodva tekintettek pontifikátusára, mert ismerték áldozatos munkáját, melyet a szerb iskolák érdekében tett. Igaz, főpapként egy kerek esztendő sem adatott neki. A Marjanović által szerkesztett Šematizam ... c. fontos könyv megvalósulása Mađarević püspöknek köszönhető. A főpap földi maradványai Szentendrén a Székesegyházban (Saborna crkva) nyugszanak.

A fekete-fehér fénykép - a még egészséges - Mađarević püspököt látjuk. Fején kamilavka (pravoszláv barársüveg); mantijat (reverenda) hord, tehát a fotó nem istentiszteleten készült; nyakában mellkereszt függ - a fényképen igaz csak a kereszt lánca látszik.  A fotó a szentendrei szerb levéltárból való.

Hogyan működtek a korszakban a szerb iskolák? A a koedukált elemi népiskola hat osztályos. A hét minden napján volt tanítás. Délelőtt 4 órájuk, délután pedig 2 órájuk volt a diákoknak. Reggel 8-tól délután 4-ig tartott az iskola, közben két órás ebédszünet tartatott. Az három évfolyamos ismétlő iskolában - a szintentartás végett - a helybéli iparosoknál tanuló inasok oktattattak. Vasárnap délelőtt hittan volt, majd mindenki részt vett a templomban a szent liturgián. Délután pedig az ismétlősöknek volt még egy-két órájuk.

A tanév szeptember elejétől június közepéig tartott. A karácsonyi és a húsvéti szünet három harmadra osztotta a tanévet. Év végén minden tanulónak vizsgáznia kellett. A vizsga ünnepélyes keretek között folyt: az iskolaszék, a mohácsi főesperesség és/vagy a pécsi/szekszárdi tanfelügyelőség is képviseltette magát. A végzős tanulók 25 (!) tárgyból kaptak osztályzatot. A „lista” élén a Hit- és Erkölcstan állt. Míg pl. a nyelv és irodalom számtalan tantárgyból tevődött össze: Egyházi szláv (olvasás és értelmezés); Szerb olvasás (folyékony olvasás, tartalmi tárgyalás); Magyar olvasás (szintén); Szerb nyelvtan, Magyar nyelvtan, Szerb helyesírás, Magyar helyesírás, Fogalmazás. A tanuló mindenekelőtt  imádkozzon, majd tanuljon meg olvasni, írni, számolni; s akkor jöhet a Földrajz (elsősorban a saját vármegye ismerete), majd a Hazai történelem (azaz: magyar történelem), rövid utalással a többi nemzetiségre (román, szlovák, német, ruszin, szerb, horvát (Sorrendet az 1910. évi népszámlálás alapján. - A zsidó hitfelekezetként szerepelt a korszakban). A Természetrajz alatt a környezetismeret vagy biológia, még a Természettan alatt a fizika értendő. A tantárgyak harmadik csoportját az ún. készségtárgyak alkotják, melyek között még szerepelt a Szépírás.  A sort a Kézimunka (Slöjd) tantárgy zárta.

Osztályzatok „magaviseletben: 1 = dicséretes, 2 = jó, 3 = türhető; szorgalomban: 1 = dicséretes, 2 = változó, 3 = hanyag; tanulásban: 1 = kitünő, 2 = jeles, 3 = jó, 4 = elégséges, 5 = elégtelen.” A mulasztásokat félnaponként vezették be a naplóba – igazolatlan; +  igazolt órát jelentett. A naplóban volt „egészségügyi állapot” rubrika is. Az évszakok változásakor a tanító gyakran írta: „A gyerekek a körögéstől szenvednek, az időjárás változékony.” A „vertepet vivők”/betlehemesek nevei is felsoroltattak szereposztásuk szerint: Heródes, Boldizsár, Gábriel, Menyhért, Kisdiák, Pásztor. A Szt. Száva ünnepén (jan. 14. / jan. 27.) - a szerb iskolák védőszentjének napján - a szavalók névsora, a versek címe és a költő neve is szerepelt a naplóban. A korszak kötelező iskolai ünnepélyei: „Október 14-én alkohol ellen. Május 1-én fák és madarak napja. A törvény szentesítése [dátum nélkül, valószínűleg április 11-én]. Június 8-án koronázás, aug. 18-án Őfelsége F. J. cs. és kir. [Ferencz József császár és király] születésnapja, aug. 20. Szt. István napja, nov. 19. Erzsébet gyásznapja [a királyné merénylet áldozata lett], nevenapja. A fent említett napokon az iskolaépület [magyar] nemzeti zászlóval diszitendő.”

„Magyarul megtanult-e és mily mértékben?” – kérdezte az Elemi értesítő könyvecske/ bizonyítvány. Az Osztrák-Magyar Monarchia soknemzetiségű állam volt. A Szent István Korona országaiban (Horvát-Szlavónországot kivéve) intenzív volt a magyar nemzetállam-építése. (Jelenleg a globalizáció birkózik a nemzet-államisággal.) Trefort Ágoston „m. kir. VKM minister” az 1879:XVIII. törvénycikkben elrendelte, hogy  a magyar kötelező tantárgy legyen valamennyi - állami, községi, hitfelekezeti és nemzetiségi - elemi iskolában. A dolog lassan haladt - akárcsak a kötelező népoktatás. A múlt század elején Apponyi Albert gróf 1907:XXVII. törvénycikke már nemcsak a magyar nyelv tanítását kérte számon a tanítóktól; hanem előírta, hogy a tanulóknak a negyedik osztály végéig (írásban és szóban) jól kell tudniuk magyarul kommunikálni. Sőt magyar érzelműnek is illett lenniük: „17 §. Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét és a magyar nemzethez való tartozás tudatát, valamint a valláserkölcsös gondolkodást tartozik kifejleszteni és megerősíteni. (…)” Vagyis az iskola hitfelekezeti és nemzetiségi jellegének megtartása pénzkérdés (is) volt.

Egyáltalán nem volt egyszerű a szegény tanítóerő dolga. Az iskolai adminisztráció mellett, a helyi egyházközség ülésein a jegyzőkönyvek tollnoka. A liturgián és a temetéseken kántor. Fizetéskészítésként pl. méhészkedik. A korszak kötelező pedagógiai folyóirata a Néptanítók Lapja hasábjain olvashatjuk, hogy a felnőttek számára tanfolyamokat tartattak vele. Az ellenőrzés kettős volt – egyházi és világi is. Vagyis a tanerő fehérgalléros-értelmiségi-napszámos volt. 

ÖSSZEGZÉS

Ezen írás szerzőjének van köze a városhoz. Gimnáziumi évei, érettségije, tanári szakmai gyakorlatának esztendei Bátaszékhez kötik. 2018. májusában a 'Szerb Keresztnél' tartott Szt. György-napi megemlékezéskor jött a Polgármesteri Hivatal részéről a felkérés - írjak a bátaszéki szerbekről. A tanulmány szerzője a dualizmus kori (1867-1918) Tolna és Baranya vármegyék görögkeleti szerb iskoláinak történetével foglalkozik. A dolgozat szerb nyelvű irodalom és források alapján készült – képekkel gazdagítva. Látszólag kevés anyag őrződött még. Ezen írás a hitfelekezeti iskolára fókuszál. A századfordulón (kerekítve) 400 szerb nemzetiségű és görögkeleti vallású szerb élt a Bátaszéken és Alsónánán. Tanévenként – csökkenő tendenciát mutatva - átlagosan 40 gyerek járt e két iskolába. Az összesített statisztikák együtt kezelik az anyaegyházközség és filiája adatait. A mohácsi esperesség szerb települései között e számadatok átlagosnak mondhatók. A bátaszéki szerb templom, mely Szt. György nagyvértanút ünnepelte – a 20. század hatodik évtizedében sajnos lebontatott. Az alsónánai pedig, melynek búcsúja az Istenszülő elszenderülése volt, eladatott, s napjainban római-katolikus templomként működik. Bátaszék város neve azonban Jeremija Mađarević budai görögkeleti szerb püspök révén (1896. febr-nov.) beiratott a szerb egyháztörténetbe. Ha szabad javasolnom: Szülőházán (az egykori szerb parókián) - Jeremija püspök gravírozott arcképével - egy emléktábla helyeztessék el.     

IRODALOM

https://sr.wikipedia.org/w/index.php?title=Батосек&oldid=20482065

Давидов, Динко – Степанов, Милан – Чичић, Дејан: Културна историја Срба у Мађарској. CD-ROM. Dexsoft Multimedia, 1998.

Клицин, Мита (szerk.): Уредба о уређењу црквених, школских и фундационих дела грчко-источне српске митрополије. Oдобрена превишњим краљевским рескриптом од 10. августа 1868 са изменама, допунама и важнијим одлукама средишњих автономних органа. Сремски Карловци, 1909.

Марјановић, Георгије: Први шематизам православне српске Епархије будимске за годину 1896. Сремски Карловци, 1896.

Митровић, Вјера – Вуковић, Коста (szerk.): Водич Архива Српске православне епархије Будимске. Београд, 2006.  

Руварац, Димитрије: Шематизам источно-православне српске Митрополије карловачке за 1900. год. Сремски Карловци, 1900.

Велимиромић, Владика Николај: Охридски пролог. Ваљeво, 2007.

Vukovits Koszta – Mudrák Attila: Szerb Egyházművészeti Gyűjtemény. Szentendre, 1998.

KÉPEK

a, Alsónánai Jézus Krisztus ikon. – Vukovits-Mudrák: Szerb Egyházművészeti ...

b,  Korabeli fénykép a bátaszéki gör. kel. szerb templomről (20. század eleje) - Vukoszávlyev Zorán: Szerb ortodox templomépítészet Magyarországon. Budapest, 2013. 408.

c, Számla az iskolai kőművesmunkáról (1918) – Fénymásolat, a szentendrei szerb levéltárból.

d, A bátaszéki görögkeleti szerb egyházközség pecsétje (1900) – Fénymásolat, a szentendrei szerb levéltárból.

e,  Jeremija Mađarević, bátaszéki származású budai görögkeleti szerb püspök fényképe (1896).

Vukovics Cvéta

[1] szerbül: Srpska pravoslavna Eparhija budimska. A továbbiakban: Eparhija budimska.

3 „Öt év alatt” – a Marjanović-féle 1895-ös és a Ruvarac-féle 1900-as adatok alapján került kiszámításra.