Collegium Theresianum
A Collegium Theresianum létrejöttét az 1746. február 24-én aláírt szerződéssel rendelte el - az osztrák jezsuita rendtartomány kezdeményezésére - a Habsburg császári udvar a nemes ifjak nevelésére.
Elsődleges célja az volt, hogy a birodalom közigazgatása számára művelt, jól képzett utánpótlást biztosítson. Helye az osztrák császárnék bécsi rezidenciájában, a Favorita épületében volt. Nevét az engedélyező Mária Teréziáról, Thereziánumnak nevezték el. Működtetésére kezdetben kincstári javakat, a későbbiekben egyházi javakat biztosítottak, a gazdátlanná vált egyházi birtokokat odaadományozták. Így történt, hogy Kollonich Zsigmond bécsi érsek, bátaszéki apátság utolsó birtokosának 1751-ben bekövetkezett halála után a cikádori apátsági birtok a Teréziánumi Alapítvány birtokába került, és a birtok központjának Bátaszéket jelölték ki. Az uradalom jövedelméből kezdetben 10 diák, később 30 diák részesült ösztöndíjban, és a diákok fele, az alapító szerint, mindig magyar volt. A Teréziánum éves működtetéséhez szükséges 21.600 forintnyi összeghez a bátaszéki birtok 8000 forinttal járult hozzá.
XIV. Kelemen Pápa 1773-ban feloszlatta a jezsuita rendet, a kollégium működtetését az oktatásra alapozó Piarista Rendre bízta, így kerültek a piaristák Bátaszékre. A birtokokat világi felügyelő, adminisztrátor irányította. A bátaszéki birtokot 1806-tól 1826-ig Hemerka Pius irányította, (aki egyébként Bátaszéken halt meg), utódja pedig Teindl Ubald, tudós professzor volt, aki 1827 és 1828 között helyettes ügyelőként tevékenykedett. 1831-től már ő Bátaszék adminisztrátora, és közel három évtizedes munkássága idején a birtokrendszer nagy fejlődésen ment keresztül. Az 1848-as forradalmak után 1849-től már nem csak az arisztokrácia gyermekei tanulhattak és részesülhettek ösztöndíjból. Az iskola vezetését is civil tanárok vették át, de a Bátaszékhez tartozó birtokok vezetése továbbra is Teindl Ubald kezében maradt. 1854. május 21-én, Bátaszéken tartja aranymiséjét, majd 1855. február 19-én Baján hal meg.
A bátaszéki uradalom felügyelete 1886-ban a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz került, de a jövedelmeiből 1938-ig továbbra is a teréziánumi diákok részesültek.
Az egykori diákok közül – a teljesség igénye nélkül - érdemes megemlíteni Kiss Ernő altábornagyot, az aradi vértanúk egyikét, gróf Festetics Györgyöt, a keszthelyi Georkikon alapítóját, gróf Széchenyi Ferencet, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár alapítóját, gróf Bethlen Istvánt, Magyarország egykori miniszterelnökét, és báró Fiáth Pált, Fejér megyei főispánt, akit Bátaszékhez családi szálak is fűzték.
A birtokhoz tartozott - Bátaszék határában - Leperd puszta 732 hold, Báta, Furkó puszta 1288 hold, Alsónyék és Sárpilis határában Betekincs puszta 753 hold. Alsónyék határában Nyéki puszta, Csikómajor 1015 hold, Alsónyék, Decs, Báta határában Pörböl puszta 615 hold, Decs, Pilis, Várdomb határában Ó- és Újberek 1250 hold, Decs, Pilis, Várdomb határában Orbó puszta 1043 hold, Decs határába Sárbáta 363 hold, Cserencz puszta 1192 hold, Bogra oldal 1036 hold területtel, vagyis 9287 holdon gazdálkodtak a hozzátartozó istállók és lakóépületekkel együtt.
A jelentős feladat ellátásához Bátaszéken több épületet építettek, hozzájárulva ezzel a nagyarányú fejlődéséhez. A mai városkép meghatározó épületeit, mint a városházát - ahol a mindenkori adminisztrátor, később a főtiszt lakott -, az erdészet épületét, a volt TSZ iroda épületét, (számvevőszék), a régi Galli vendéglő és a mai könyvtár épületét, a postahivatal épületét a mellette lévő emeletes épületet (magtár, futura), most a fémipari szövetkezet épülete, a malom épülete, de a vasútállomás melletti erdészeti épület is a gazdasághoz tartozott.
Az alapítványi birtokok vezetése pályázat útján 1912-től Rosenberg Mátyás kezébe került. Teindl Ubald halálától, 1855-től 1912-ig a gazdaság vezetéséről nincs adat. Annyit tudunk, még, hogy a lepergi birtokrészt utoljára Rau Márton vezette.
1912 szeptemberében a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium IX. ügyosztálya az alapítványi birtokokat pályázati úton, földhaszonbérleti használatra ajánlotta föl. A birtokrészekre külön-külön, de egyben, az összes birtokrészre is lehetett pályázni. Ezt a pályázatot Rosenberg Mátyás nyerte el, amit egy újságcikkből tudhatunk meg. ( Tolna megyei Közlöny 1912. 40. sz.):
„Tekintsük át megyénk térképét a zsidó földbérletek szemszögéből. A teréziánumi (más néven: m. kir. Tanulmányi Alap) birtokok alsónyéki, bátai, bátaszéki, decsi, sárpilisi és várdombi földjeit bérlő Rosenberg Mátyás Mátételkéről Bátaszékre költözött, onnan irányította bérleményeit, mert a bátaszéki pénzintézetek, a malom és a hitközségi élet „kézbentartása” helybenlakást kívánt meg tőle.” Rosenberg Mátyás a mai városháza épületébe költözött, ahol az alapítvány mindenkori főtisztje lakott. Rosenberg 1929-ig élt ebben a házban, az épület ezt követően lett községháza. A község először bérelte az épületet, később megvásárolta. A malom is az alapítványi birtokrendszerhez tartozott, melyet 1920-ban felgyújtottak, az eseményről a korabeli sajtó akkor így tudósított:
Tolnamegyei Ujság 1920.01.10.” Leégett a bátaszéki malom. Folyó hó 6 án 11 órakor felgyújtották a bátaszéki Rosenberg-féle gőzmalmot, amely teljesen leégett. A gőzmalomban felhalmozva volt liszt és gabona, valamint az angol missziónak Budapest élelmezésére szánt 12 szekér zsírja szintén ott égett. A zsírt pár héttel ezelőtt a szerbek elkobozták és előbb Bajára vitték, majd visszaszállították Bátaszékre, ahonnan azonban kivinni nem engedték.”
Krix Lőrinc
