Augusztus 20-án a Bátaszéki Önkormányzati Tűzoltóság Köztestülete is ünnepelhetett, hiszen valóra válhatott egy vágy, egy terv, egy álom. A laktanya épülete előtt Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének állítottak szobrot, hogy a tűzoltókat mindig emlékeztesse az állhatatosságra, a becsületre, az embertársak megsegítésére, a betérőket pedig arra, hogy az elkötelezett hivatástudat alapja a vállalt munkába vetett hit, és a hagyományokhoz való ragaszkodás. Bóta Gyula tűzoltóparancsnok a következő ünnepi szavakkal adta át a szobrot, és a sok-sok önként vállalt munkaórával felújított tűzoltó lovaskocsi-fecskendőt, amely remény szerint Bátaszéknek egy újabb szép látnivalója lesz:

Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

A munkatársaim nevében is tisztelettel köszöntöm Önöket a Bátaszéki Önkormányzati Tűzoltóság Köztestület szoboravató és lovaskocsi-fecskendő átadó ünnepségén!

Kiemelt tisztelettel köszöntöm dr. Bozsolik Róbert Urat, Bátaszék város polgármesterét; dr. Balázs Gábor Tűzoltó Ezredes Urat, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Igazgatóját; Kiefaber Gábor Tűzoltó Alezredes Urat, a Szekszárdi Katasztrófavédelmi Kirendeltség kirendeltség-vezetőjét; Győri Lajos Tűzoltó Alezredes Urat, a Szekszárdi Hivatásos Tűzoltóság parancsnokát; Kürtösi Krisztián Plébános Urat, valamint Fekete Zoltán Lelkész Urat!

Kedves Barátaink!

Augusztus 20. van, nemzeti ünnepünk napja, amelynek a története évszázadokra nyúlik vissza a magyarság életében. A mai Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának az emléknapja.

Voltak időszakok, amikor betiltották az ünnepet, hiszen első királyunk a független magyar állam jelképe volt, 1945 és 47 között pedig csak egyházi ünnepként engedélyezték. A kommunisták sem vallási, sem nemzeti hátterét nem vállalták, de a megszüntetése helyett tartalmilag változtattak rajta. Az igazi rehabilitációt az 1991. évi VIII. törvény jelentette, amikor augusztus 20-át az Országgyűlés hivatalos állami ünneppé nyilvánította, amelyet a 2012-ben életbe lépett Alaptörvény megerősített.

Az ünnep része Magyarország lobogójának felvonása után a honvédtisztek avatása Budapesten, a Kossuth téren, az elmaradhatatlan esti tűzijáték a Duna-parton, valamint az új kenyér és az ország tortájának megkóstolása.

A vidéki települések is kiveszik a részüket az ünneplésből, és méltó módon igyekeznek a felnövekvő generációkban megerősíteni azt a tudatot, amelyet Vörösmarty Mihály a Szózat című költeményében fogalmazott meg:

„Hazádnak rendületlenül

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.”

Az egyházi megemlékezéseket és az új kenyér köszöntését a bátaszékiek is hallhatták-láthatták a délelőtt folyamán, és igazán megtisztelő és felemelő, hogy ezen a napon nekünk, a helyi tűzoltóság munkatársainak is lehetőségünk nyílik az ünneplésre.

Tisztelt Jelenlévők!

Tűzoltó Bajtársaimmal arra gondoltunk, hogy augusztus 20-át választjuk a Bátaszéki Önkormányzati Tűzoltóság Köztestület szoboravató és lovaskocsi-fecskendő átadó rendezvényének az időpontjává, és ezt nem véletlenül tettük.

Ebben a napban keveredik a múlt a jelennel, és mi, magyarok szívesen tekintünk a történelem távolába, fölemlegetve dicső tetteket, meghatározó politikai, társadalmi és kulturális eseményeket. Tradícióról beszélgetünk, a hagyományok felelevenítéséről és megtartásáról, illetve ezeknek a mai mindennapokba történő beillesztéséről és használatáról.

Ahhoz azonban, hogy ezek a gondolatok gyökeret verjenek a környezetünkben élőkben, és legfőképpen gyermekeinkben, a felnövekvő fiatalokban, hiteles információközlőként kell viselkednünk, vállalva az értékőrzés és –közvetítés gyakran nem egyszerű terheinek a súlyát. A mai szoboravatással, és egy csodálatos tűzoltó relikvia átadásával a célunk ugyanaz, mint ami az augusztus 20-i ünnepi beszédek javában megfogalmazódik: emlékezés a múltra, amelyből táplálkozik a jelen, és iránymutatás a jövőbe azok számára, akik évtizedek és évszázadok múltán majd a mi jelenünkből szemezgetnek a saját történelemkönyveik oldalairól.

Kedves Vendégeink!

Engedjék meg, hogy néhány mondatban összefoglaljam a szoborkészítés és a lovaskocsi-fecskendő újjászületésének a történetét! Egy bő hónappal ezelőtt néhány tűzoltó kollégámmal elhatároztuk, hogy a régóta darabokban kallódó lovaskocsi-fecskendő alkatrészeit behozzuk a műhelybe. Ott álltunk, néztük és azon merengtünk, miért nem rakjuk össze… Nem volt meg minden alkatrésze, sőt, igen hiányos volt. De a tűzoltó szereti a kihívásokat és nekiláttunk. Soha nem látott összefogás bontakozott ki és egyre több Bajtársam csatlakozott a munkához. Csináltuk nappal és éjjel, szabadidőben, vagy épp a családtól ellopva az időt. Csináltuk két kivonulás között, ötleteltünk, hegesztettünk, fúrtunk, faragtunk, festettünk, több mint 100 munkaórán át. Majd elkészültünk és büszkék lettünk rá. Úgy határoztunk ezt látnia kell minden erre járó embernek, látniuk kell azt, hogy mire képesek a Bátaszéki Tűzoltók. Örültünk és örülünk, hogy alkothattunk valami jót, valami maradandót. Boldogsággal tölt el, hogy ugyanazt a tüzet láttam Bajtársaim szemében ezalatt a 100 óra alatt, amit akkor látok, amikor egy-egy káresetnél életet és értéket mentenek. Kérem Önöket, legyenek büszkék erre a maroknyi csapatra, legyenek büszkék a Bátaszéki Tűzoltóság minden tagjára, hiszen mi vagyunk azok akik miatt sokan nyugodtan és biztonságban hajtják fejüket álomra. Nappal és éjjel készen állunk arra, hogy segítsünk, égő házak, kidőlt fák, autós tragédiák. Mindenütt ott vagyunk, és ha baj van segítünk.

Tudják a mi munkánk névtelen. Nem ismernek bennünket név szerint, és nem fogják tudni, hogy a bajba jutott embertársunk felé melyik tűzoltó keze nyúl. Mi mindannyian hiszünk abban, hogy valahol valaki ránk is vigyáz. Éppen innen a gondolat, hogy Szent Flórián a tűzoltók védőszentje nézzen ránk minden kivonulás alkalmával, hogy épségben érjünk mi is a családunkhoz, szeretteinkhez. Úgy gondoltuk, hogy Szent Flórián szobrát látni a tűzoltóságon még több erőt és kitartást ad a mindennapok kihívásihoz. Közös összefogásból, saját pénzből vásároltuk meg ezt a szobrot, mely méltó módón áll a lovas kocsink mellet, és amire szintén büszke lehet Bátaszék városa, valamint a Köztestület település önkormányzatai.

Köszönöm minden bajtársamnak, aki közreműködött abban, hogy a mai napon így ünnepelhetjük a 135 éves Bátaszéki Tűzoltóságot.

Köszönöm, hogy meghallgattak!