A háromnapos ünnepi rendezvénysorozat következő eseményén november 3-án, főhajtással emlékeztek a városunkba érkező nagysallói vendégeink is a felvidékiek kitelepítésének 70., a reformáció 500. évfordulóján Székely Dezső egyházszervező tevékenységére, állhatatossággal viselt sorsára.

A koszorúzáson elhangzott a nagysallói származású Kulcs Gyula 1947-ben írt verse: Magyarországra költözött testvérek címmel, majd Kemény Lajos beszélt Székely Dezső református lelkipásztor gyülekezetalapító munkájáról.  Az emlékezők ezt követően a Református Imaház épületén lévő emléktáblánál koszorúkat helyeztek el.

„70 évvel ezelőtt a felvidéki településekről nemcsak Bátaszékre, de más tolnai, baranyai falvakba is kerültek úgy családok, hogy a lelkészeket nem telepítettek ki, vagy a lelkész olyan helyre került, ahol egykori nyájából csak kevesen voltak. A Bátaszékre került felvidéki reformátusság nemcsak az egyházközség megszervezését, de a beilleszkedésük segítését is köszönhette Székely Dezsőnek.  Székely Dezső korábbi alsószecsei lelkész lett ugyanis az ide került reformátusság alapító lelkésze. A gyülekezet kezdetben nem rendelkeztek sem imaházzal, sem lelkészlakással. Az istentiszteleteket először a mai gimnázium épületében tartották. Később az áttelepítéssel foglalkozó hivatal biztosított számukra imaházat és lelkészlakás. Ekkor nyílt meg a Kolozsvári utcában a református temető. Az alakuló egyház nem rendelkezett többek közt a református vallásgyakorláshoz szükséges kellékekkel: a kereszteléshez, úrvacsorához szükséges eszközökkel. Ezeket az akkori köztársasági elnök, Tildy Zoltán (Kismányáról származott, maga is református lelkész) adományozta az akkori bátaszéki református közösségnek. „

 „De maradékot hagyok, hogy legyenek köztetek, akik megmenekedtek a fegyvertől a pogányok közt, mikor szétszórattok a tartományban.”