Október 23-án Bátaszék is emlékezett az '56-os eseményekre, és koszorúkat helyeztek el Mansfeld Péter tiszteletére állított kopjafánál, valamint a Városháza falán lévő emléktáblánál.

A Petőfi Sándor Művelődési Házban a II. Géza Gimnázium 10.a osztályos tanulóinak műsorát követően az ünnepi beszédet Péter Albert, a gimnázium tanára mondta el.

Péter Albert ünnepi beszédében arról beszélt, hogy a szabadság napján, ha kis időre is, de egymás mellett állt az országunk népe, ami azt jelentette, hogy - egy cél érdekében - a szabadságért összefogtak férfiak és nők, idősek és fiatalok, baloldaliak és jobboldaliak, vallásosak és ateisták. Ahogyan ma is hűnek kell lennünk az '56-osok által képviselt elvekhez és értékekhez, és tovább kell vinni azt a hitet, és egységet, amellyel az ország jövőjéért áldozták életüket! A teljes beszédet a következőkben olvashatják:

Tisztelt ünneplő Közösség, Hölgyeim és Uraim!

1956. október 23-ra emlékezünk, amikor Magyarország ismét bekerült a világtörténelembe. John F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1960-ban így méltatta a forradalmat: „1956. október 23-a örökre be van jegyezve a szabad emberek, a szabad népek krónikáiba. A bátorság, az öntudat, a diadal napja volt!”

Igen! Ez a nap a szabadság napja! Egy olyan nagyszerű napé, amely – ha rövid időre is – egybekovácsolta a magyar nemzetet. Bibó István, a Nagy Imre kormány államminisztere szavaival élve: „Ennek a forradalomnak volt valamiféle olyan közszelleme, amelyik úgy irányította az embereket, hogy azok észre sem vették”. Mit is jelentett az a közszellem, amiről Bibó beszélt? Először is azt, hogy 1956-ban egymás mellett állt az ország népe. Férfiak és nők, idősek és fiatalok, baloldaliak és jobboldaliak, vallásosak és ateisták a szabadság zászlaja alá gyülekezve tanúvallomást tettek szabadságszeretetről, az emberi méltóságba vetett tiszteletről.

Ezt erősítik meg Jakab Zoltán budapesti mérnök szavai is: „Olyan feledhetetlen összetartozás- és együvé tartozás-érzése volt az embernek, hogy ez a mindig széthúzó magyarság végre egységes tudott lenni. Minden ember a testvérének érezte a másikat. Amikor sorba álltunk akár kenyérért akár vízért, vagy valami élelmiszerért, egymást előre engedő előzékenységgel fordultak egymáshoz az emberek. Valami csodálatos, katartikus érzés volt az emberekben. Mintha valami ezeréves átoktól vagy bűntől szabadultunk volna meg. Dávid legyőzte Góliátot.”

Valóban! Ezekben a napokban félre tudtuk tenni indulatainkat, félre tudtuk tenni azt a gyűlöletet, mely oly gyakran osztotta meg – és osztja meg ma is – történelmünk során a magyarságot. Meg tudtuk fogni egymás kezét, és nem a megosztó politikára koncentráltunk, hanem arra az egyetlen célra, aminek neve: szabadság!

Tisztelt emlékezők!

Mi hozta el ezt a társadalmi összefogást, mi teremtette meg ezt a csodát? A válasz: az egypárti diktatúra, az önkényuralom, a terror. A félelem, a rettegés légkörében élt az ország, besúgók jártak mindenhol. Mindenkinek meg kellett gondolnia kivel, miről beszél, mert egy elejtett félmondat, és éjszaka megjelentek a karhatalom emberei.

Mintha két valóság létezett volna akkoriban. Egyik a kormányzati propaganda által kreált hazug világ, amely az általa uralt médiában a jólétről, a rothadó kapitalizmusról, a Nyugat hanyatlásáról zengett; a másik világ viszont a szomorú valóság volt: nélkülözés, rettegés, létbizonytalanság. És aki a szemének és nem a hivatalos propagandának hitt, könnyen a rendszer ellenségévé válhatott. Mert a diktatúra ellenségképeket gyártott, és gyűlöletkampányt indított a másképp gondolkodók ellen. Az ellenség felkutatására buzdított és hergelte a lakosságot, hogy a valóságról, a mindennapi gondokról elterelje a figyelmet.

1956-ban a lakosságnak elege lett a kommunista diktatúrából, amely sárba tiporta az emberi jogokat és a nép nevében kisajátította a politikai hatalmat. 1956-ban az akkori magyar társadalom kimondta: nem kér többet a társadalmat megnyomorító diktatúrából, nem tudja tovább elviselni, ezért elsöpri azt. Másmilyen világot akar magának építeni, a szabadság világát!

Tisztelt ünneplők!

Az 1956-os forradalom nem csak egy fejezet a történelemkönyvben, hanem történelmünk azon eseménye, amikor az ország lakossága egy emberként lépett fel egy közös ügyért, a kommunista diktatúra elsöpréséért, a szovjet megszálló csapatok kivonulásáért. Ezért ragadott fegyvert kezébe a magyar nép, ezért lett Nagy Imre újfent miniszterelnök. 1956-ban együtt dobbant meg az ország szíve, mert a megnyomorított lakosság úgy érezte, most van itt az idő, most lehet elérni az idegen csapatok kivonását, és lerázni a hazug diktatúra elnyomását.

Tisztelt ünneplő közösség! Tisztelt bátaszéki polgárok!

A forradalom és szabadságharc eseményei, különösen a budapestiek, közismertek. Sok hősnek és mártírnak emlékét őrizzük, de ne feledjük, hogy a pesti forradalom az egész országot megmozgatta. Így 1956 nemcsak a főváros, hanem a vidék forradalma is volt. A Bátaszéki II. Géza Gimnázium diákjainak műsora hűen visszaadta a budapesti történéseket, ezért engedjék meg, hogy a helyi eseményeknek is figyelmet szenteljek.

Bátaszék lakossága ezekben a napokban példát mutatott bátorságból, szabadságszeretetből és szolidaritásból. Idézzük fel a forradalom napjainak helyi eseményeit, emlékezzünk azokra a bátor bátaszékiekre, akik szembe szálltak a hatalommal, vállalva a megtorlás veszélyét is. Emlékezzünk azokra a diákokra, pedagógusokra és vasutasokra, akik a budapesti tüntetés hatására október 25-én Bátaszéken felvonulást szerveztek. Ezen a tüntetésen Péter Gellért felolvasta a pécsi egyetemisták 24 pontból álló követelését, majd ledöntötték a szovjet emlékművet. Megsemmisítették a tanácsháza ablakán kidobált képeket és iratokat is. A tüntetők a községi tanács vezetőinek távozását követelték és a településen a közrend fenntartására létrehozták a Bátaszéki Nemzeti Bizottságot, melynek tagjai: Keresztély Gyula, Lassú Jenő, Novák János, Péter Ambrus, Tölgyesi Gáspár és Várda Árpád voltak.

Bátaszéken ugyan nem voltak fegyveres harcok, de a lakosság tudta, hogyan segíthet a forradalomnak. A parlament előtti, sok áldozatot követelő vérfürdő másnapján, október 26-án, a bátaszékiek egy teherautónyi élelmiszert és vért vittek a budapesti kórházaknak. Az akciót Mészáros Mihály szervezte, amelyben többek között Bokor István, Hőnyi Sándor, Mózes Sándor, Rabacz András, Révész György helyi lakosok is részt vettek.

A pesti szabadságharc vérbe fojtását követően a végrehajtó bizottság korábbi emberei ismét elfoglalták helyüket. A Nemzeti Bizottság megszűnt. A végrehajtó bizottság köszönetet mondott a Nemzeti Bizottságnak a község rendje és nyugalma érdekében végzett munkájáért és a Nemzeti Bizottság által hozott intézkedésekkel is egyet értett.

Tisztel ünneplő közönség! Tisztelt hölgyeim és Uraim!

1956 hősei nem azt várják tőlünk, hogy kívülről megtanuljuk forradalom és szabadságharc eseményeit! Nem is azt, hogy név szerint fel tudjuk sorolni a hősök neveit! Egy valamit azonban joggal várnak: Azt, hogy hűek legyünk az általuk képviselt elvekhez és értékekhez, és tovább vigyük azt a hitet, és egységet, amellyel az ország jövőjéért áldozták életüket! A történelem már többször bizonyította, hogy a magyar nép nem tűri a zsarnokok hatalmát, és ha kell, lerombolja a falakat, megállítja az elnyomókat.

Az akkori összefogás példa értékű lehet mind a mai napig. 1956 szellemisége azt jelenti, hogy tiszteletben tartjuk a szabad politikai versenyt, a szólás szabadságát, a szabad véleménynyilvánítást és civilizált, tiszteletre méltó módon, a kölcsönös megértés iránt elkötelezve fordulunk embertársaink felé, nyújtunk egymásnak védő kart. 1956 olyan maradandó értéket teremtett, amely évek múltán is emlékeztet egy nép összetartására és arra, hogy a diktatúrának hosszú távon nincs esélye.

Tisztelt bátaszéki polgárok! Emlékezzünk a hősökre!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!