Bátaszék testvértelepülései
Bátaszék nemzetközi kapcsolatai lassan több évtizedes múltra tekintenek vissza. A cikádori apátság alapításának 850 éves évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat részeként 1992-ben, ünnepélyes keretek között írt alá az akkor településvezetés testvérvárosi szerződést (megállapodást) a németországi Besigheimmel. 1996-ban a romániai Gyergyóditróval, 1997-ben a szlovákiai Nagysallóval alakítottak ki ilyen jellegű kapcsolatot. Cserelátogatások, cseretáborozások, közös kulturális és sportrendezvények nyújtanak alkalmat a települések lakói közötti barátság elmélyítésére, egymás jobb megismerésére.
A legrégibb testvérvárosi kapcsolatot a németországi Besigheimmel ápolja Bátaszék városa. A tízezer lakosú német kisváros Baden-Württemberg tartományban, Stuttgarttól 25 kilométerre északra, a Neckar és Enz folyók mentén fekszik. A várost változatos történelmi múlt, favázas szerkezetű házainak köszönhetően vonzó történelmi városkép, sokoldalú üzleti, gazdasági és kulturális események jellemzik. Az itt élők a folyóvölgyek lankáin évszázadok óta szőlőművelést folytatnak. A város fő nevezetessége a gótikus stílusban épült református templom, melynek hársfából faragott oltára szintén sok látogatót vonz a városba, valamint a 1995-ben régészek által feltárt középkori fürdő. Emellett Besigheim középkori városképe maradt meg legszebben Dél-Németországban. Ezen adottságoknak köszönhetően a város államilag elismert üdülőhely 2005 óta.
A romániai testvértelepülés, Gyergyóditró Erdély szívében, a Keleti Kárpátokban, a Gyergyói és Görgényi havasok által pártázott fennsík északnyugati részén fekszik. A község neve a Gyitro-ból a Gy betű D-vel való felcserélésével alakult ki. Ditró Gyergyószárhegy kirajzásából keletkezett a XV. században. Az átutazóban ez a település városias képeket villant fel, s valóban Ditró a medence egyetlen községe, mely egy ugrásnyira van a kisvárosi cím felé. 1658-ban, amikor a gyergyói hadköteles lakosság II. Rákóczi György törökellenes háborújában vett részt, egy 3000 fős tatár-moldvai martalóc sereg betört a Gyergyói-medencébe Tölgyes irányából és Ditrót is felgyújtották. A főként asszonyokból, öregekből és gyermekekből álló gyergyóditrói és szárhegyi védők, alig 300-an, Szárhegynél különböző hadicselek alkalmazásával legyőzték a betolakodókat, súlyos veszteséget okozva azoknak. A csata emlékét a Szárhegyet és Ditrót összekötő országút mentén emelt emlékoszlop őrzi. Már 1868-ban a ditróiak folyamodványban kérték, hogy rendezett tanáccsal ellátott városok sorába kerülhessen a település. Ebben az időben Ditró a környék komoly gazdasági tényezőjévé vált.
A helység egyik része a Ditró patak mentén, alsóbb területei a Maros volt árterületén épültek. A magyar lakosú Ditróban ma körülbelül 6 ezren élnek. Bőven nyújt tanulásra és művelődésre lehetőséget a település három alapiskolája és – híres szülötte – Puskás Tivadar nevét viselő középiskolája.
A 3000 lakosú Nagysalló Szlovákia középső részén, a Nyitrai kerület Lévai járásában a termékeny Garamvölgyében az egyik legismertebb gazdag múltú község. Neve - a népi etimológia szerint - a magyar sarló főnévből származik. Ősrégi magyar település, mely 1112-ben már a zobori apátság birtoka, melyet Kálmán király a saját uradalmához csatolt. A 18. században Aranyosmarót mellett a vármegye legjelentősebb vásáros helye volt. 1849. április 19-én itt verte meg Damjanich a Nyitra vonalát védő Ludwig Wohlgemuth altábornagy csapatait, a csata emlékét őrzi az 1876-ban emelt emlékmű a község parkjában. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. A falu magyar lakosságának többségét, főleg a reformátusságot, 1945 - 1948 között a Benes dekrétumok alapján kitelepítették Magyarországra, - akik közül a legtöbb család Bátaszékre került - illetve, „rabszolgamunkára” deportálták a Szudétákra. Ennek következtében 2001-ben 2926 lakosából már 1771 szlovák és csak 1035 magyar volt.
Szerkesztette: Dr. Nagyváradi László, Szebényi Anita.
A könyv Bátaszék várossá avatásának 15. évfordulójára, 2010 augusztusában jelent meg.
