Orrtapasztó hideg, hó és jég, régi disznóvágások illata, hangulata – mindezek szerencsés együttállása jellemezte a német önkormányzat és egyesület szombati programját. A Tájház udvarán kötényekkel, éles késekkel felvértezett férfiak gyürkőztek az erőszak által elhunyt állat maradványai felett, hogy szapora vágások, hasítások, darálások után készen álljon minden porcikája arra, hogy belőle finomabbnál-finomabb „disznóságok” készülhessenek.
És az asszonyok tán otthon maradtak? A válaszhoz elég volt benyitni a konyhaajtón, a levegőben terjengő forralt bor és tea édes-fűszeres illatát beszippantva már bizonyítva is volt, odabent sürögnek-forognak. A hagyományokhoz híven kezdetben fő feladatul a férfiak jóltartását kapták, számukra készült a forralt bor, tea és került kínálásra az elmaradhatatlan snapsz. Aztán bent is előkerültek a vágódeszkák, kések, felszeletelődött a reggelire készülő máj, tüdő, hús és nem utolsó sorban a rengeteg fokhagyma. Darabolódott a szaureszhez szükséges belsőség, aprítódott a vöröshagyma.
Az udvaron eközben meleg, fehér gőzfelhőt pöfékelve lassú forrásba kezdett az abalé, jelezve, itt bizony finom hurka készítése is elhatározódott. S mire a töltelékhez szükséges hús túljutott a darálón, a meleg étkezőben már fehér tányérok és evőeszközök álltak készen arra, hogy a sok munka után megszusszanva jóízű falatozással nyerhessen további erőt minden jelenlévő.
A reggeli után fűszereződtek a sütésre váró formás hússzeletek, gömbölyödtek a töltöttkáposzta húsgombócai, bekeverésre kerültek a kolbász és hurkatöltelékek. Amikor bélbe töltve a kolbász után a hurka is elnyerte végső (bár nem mondható, hogy hosszú életű) formáját, a munka bevégeztetett.
A mosogatás, takarítás nyűgei felett elnézően szemet hunyva, ugorjunk inkább a disznótoros vacsorára, hiszen az egésznapi munkálatok végcélja mégiscsak az ínycsiklandó finomságok jó hangulatban történő elfogyasztása volt. Vacsoraidőre az iskolakonyhában, nagy tűzhelyekben készre sültek a húsok, töltelékek (burgonya és párolt káposzta kísérte őket), megfőtt a mindenki számára oly népszerű disznótoros töltöttkáposzta, és megérkezett az ugyancsak közkedvelt szauresz is. A túrósrétes és a hímesházi jó svábzene a ráadás volt.
Sikeres és jó nap volt ez, hagyományt őriztünk (volt, aki még vérét is adta érte), sokat dolgoztunk, finomakat ettünk, sokat beszélgettünk.... megérte.
stang
stang
Tovább olvasom
